Forras

A kották TeX-ben készültek a MusixTeX makrócsomagot felhasználva. Az újabbakban már használtam a MusixLyr csomagot, így a szöveget nem nekem kell a kotta alá rendeznem, csak el kell szótagolnom. (Nagy hátránya, hogy a hosszú kettős mássalhangzót nem tudja jól elválasztani, ilyen helyeken a MusixLyr \forcelyrhyphenstrue makrójával kötelezővé teszem a szótagolást. Talán kisebb baj, hogy nem magyar szokás szerint a szótag magánhangzóját igazítja a hangjegy alá, hanem az egész szótagot - bár ez engem nem nagyon zavar.)

Készítettem egy saját definíciós állományt, ahol a gyakrabban előforduló makrókat, parancsokat írtam le, vagy néhány dolgot a saját ízlésemnek megfelelően állítottam be. Figyelembe kell venni, hogy TeX-ben elég gyenge vagyok, így csak barbár módra készítettem ezeket.

Én úgy használom, hogy külön fájlban tartom a papírméret leírásokat, külön a makrókat, így a kottafájlban valóban csak a kotta van, és más lapmérettel is igazán könnyű fordítani. Ezért fordításkor azt is meg kell adni, hogy melyik lapméretet használja.

xdef.tex: saját makrók
a5.tex: lapbeállítások (a4.tex, gre.tex, zsoltar.tex)
mlx: shell script a fordításhoz (mlz, WIDTH a népdalzsoltárokhoz)

Én a „tex” könyvtárban dolgozom, ezért azt (az összes alkönyvtárával együtt) felvettem a keresési útba:

$ export TEXINPUTS="$TEXINPUTS:$HOME/tex//"

Az „a5” egy fájlnevet vár bemenetként, amit rendesen bele kellene írni, de az „mlx” átadja neki egyesével a többi paraméterét. És mivel „a5.dvi” névre fordítja ezeket, ezért át is nevezi a kottafájl nevére.

$ mlx a5 kottafájl1 kottafájl2 ... $ mlz zsoltárfájl

Végül pedig a kották (ezek közül néhány igen régen készült, ezért nem is szép, főleg pedig nem kompatíbilis az újabb rendszerrel). És mivel minden dolog, ami nincs rendszerezve, komolytalannak tűnik, ezért (diszjunkt) halmazokba pakoltam őket.