[ SzePi | Piaristák | Füzetek ]

A Piarista Rend Generálisi Kongregációja
A piarista szolgálat - A nevelés által evangelizálni Kalazancius stílusában

Előszó - hogyan olvassuk?

„Rómában megtaláltam,
hogyan szolgálhatom legjobban Istent:
e szegény gyerekek segítése által,
és nem is hagyom ezt el semmiért a világon.”[1]

Bevezetés

  1. A piarista szolgálat értelmezési horizontját Kalazanci Szent József személye és az ő prófétai felismerése képezi, amely arra indította őt, hogy 1597-ben Róma Trastevere negyedében elindítsa „Európa első nyilvános, ingyenes népiskoláját”.[2] Kalazancius élő tapasztalatából és írásba foglalt iránymutatásaiból született a piarista szolgálat, amely elevenen van jelen az egyházban a Kegyes Iskolák történetének kezdete óta.
  2. A múlt piaristái és mi, mai piaristák – Kalazanciushoz hasonlóan – a keresztény nevelői szolgálat melletti elköteleződésben találtuk meg, hogyan szolgálhatjuk Istent: a kicsinyek segítése révén, s ezt nem is fogjuk elhagyni semmiért a világon.[3] „Ma, négyszáz évvel azután, hogy Kalazancius megalapította a mindenki előtt nyitott iskolát, a piarista rend egyetemes káptalanja újra magáévá teszi az eredeti felismerést: a személy kora gyermekkortól elkezdett nevelése az iskola intézményén keresztül növeli azokat az energiákat, amelyek szükségesek a társadalom szüntelen előrehaladásához, az állampolgárok boldogulásához”.[4]
  3. A harmadik évezred küszöbén az egyház – világban való küldetésének teljesítésében – alapvető feladatának és evangelizáló küldetése egyik legjelentősebb területének tekinti a nevelést.[5] „Kalazanci Szent József összegyűjtötte a Róma utcáin futkosó és lármázó fiúkat. [...] Hasonló fiatalokkal találkozhatunk ma is: olyanokkal, akik nem lelik az élet értelmét, akiket nem lelkesít semmiféle eszmény, akiknek szeme előtt nincs semmiféle érték; olyanokkal, akik már nem ismerik a hit szépségét, akik felbomlott és szeretetre képtelen családokból származnak, gyakran anyagi és lelki nyomorban élnek, és rabszolgáivá válnak egy olyan társadalom bálványainak, amely csak a munkanélküliség és a kirekesztettség jövőképét villantja fel előttük.”[6] A szegénységnek új formái jelentek meg: az anyagi, oly sokszor elviselhetetlen szegénységen túl a kulturális, nevelési, vallási szegénység.[7] Annak ellenére, hogy a házasságok felbomlanak és képtelenek szerető otthont teremteni – elsősorban nekik ajánljuk fel nevelő munkánkat –, mégis a család marad az első és legfőbb nevelő tényező,[8] s mi ennek segítőtársai vagyunk. Rendünk ezért kijelenti, hogy „a család nevelő és életet megalapozó értéke minden kétségen felül áll”.[9]
  4. Az egyetemes káptalan Az iskoláról szóló nyilatkozatában kifejezi egyetértését azokkal, akik a nevelésben kincset látnak, az iskolában pedig „a leghatékonyabb eszközt arra, hogy egyenlő mértékben részesüljön mindenki az összegyűlt ismeretekből, s hogy mindenkinek meglegyen a lehetősége a fejlődéshez”.[10] Ezért magunkévá tesszük a Jomtieni nyilatkozat (Thaiföld, 1990. március 9.) megfontolásait:

    • „A nevelés alapvető joga mindenkinek, férfinak és nőnek, minden korosztályú embernek az egész földön.

    • A nevelés hozzájárulhat ahhoz, hogy olyan világot építsünk, amely biztonságosabb, egészségesebb, fejlettebb, tisztább környezetű. Ezentúl elősegíti a társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődést, a toleranciát és a nemzetközi együttműködést.

    • A nevelés az egyéni és társadalmi fejlődés elengedhetetlen, jóllehet önmagában nem elégséges feltétele.

    • A hagyományhoz tartozó ismereteknek és az ősi kulturális örökségnek önmagában haszna és érvénye van, ebben gyökerezik a fejlődési irány meghatározásának és a haladás elősegítésének képessége.

    • Általánosságban fogalmazva az a nevelés, amelyben az ember ma részesül, súlyos hiányosságokban szenved. A nevelésnek jobban kell alkalmazkodnia a mai körülményekhez, javítani kell a minőségén, és mindenki számára elérhetővé kell tenni.

    • A megfelelő alapszintű nevelés elsődleges jelentőségű a magasabb szintű nevelési és képzési szintek eléréséhez, a tudományos és technológiai képzéshez, következésképpen az önálló kibontakozáshoz és boldoguláshoz.

    • Elismerjük annak szükségét, hogy a mai és a jövő nemzedékeknek tág körű alapszintű nevelést biztosítsunk, és hogy megújítsuk elkötelezettségünket emellett, mert csak így tudunk szembenézni a mai élet súlyos és bonyolult kihívásával.”

    Nem véletlenül ünnepeltük Európa első nyilvános, ingyenes – Kalazancius által alapított – népiskolájának négyszáz éves évfordulóját a következő címmel: Iskola mindenkinek – összhangban az idézett Jomtieni nyilatkozattal.

  5. Azok a dokumentumok, amelyeket az 1997-es egyetemes káptalan adott ki (Krédó, Küldetés, A piarista karizma ma, Világiak a piarista iskolában) közvetlen kapcsolatban állnak szolgálatunk témájával. A Generálisi Kongregáció a káptalan határozatának megfelelően és az említett dokumentumokat figyelembe véve adja közre A piarista szolgálat: a nevelés által evangelizálni Kalazancius stílusában című dokumentumot, újra hangsúlyozva e szolgálat aktualitását, fontosságát és jövőjét.
  6. Ugyancsak az utolsó egyetemes káptalan adott ki egy rövid dokumentumot Küldetésünk címmel, amely emlékeztet bennünket kapott örökségünkre: saját történelmünk, lelkiségünk és pedagógiánk van, egy közösség tagjai vagyunk, sajátos iskoláink és intézményeink vannak. Olyan örökség ez, amelyet meg kell őriznünk, gazdagítanunk kell, és amely „arra ösztönöz bennünket, hogy a pedagógiai megújulás és a kulturális komplexitás határán állva megoldást találjunk azokra a problémákra, amelyektől a mai gyerekek és fiatalok szenvednek”.[11]

I. A Kalazancius által megélt piarista szolgálat

A. Sajátos szolgálat

  1. Az egyházban minden szolgálat a közreműködés egy konkrét módját jelenti abban a küldetésben, amelyet Jézus apostolaira bízott: Isten Országának evangéliumát kell hirdetni, és ezt az Országot kell építeni. Kalazancius, a Szentlélektől kapott különleges karizmájánál fogva,[12] az egyházat azáltal gazdagította, hogy első képviselőjévé lett az egyik sajátos evangelizálási formának.[13]
  2. Ezt a karizmatikus szolgálatot Kalazancius a mértékadó alapító iratokban írta körül (Konstitúciók, Tonti bíborosnak írt emlékirat). Konstitúcióinak előszavában hangsúlyozza, hogy szolgálatunknak, a gyerekeknek és a fiataloknak az integrális nevelésen keresztül történő evangelizálásának sajátos prioritásai vannak[14] – gyerekek és fiatalok nevelésére irányul, elsősorban a szegényekére, kora gyermekkortól kezdődően –, és csak úgy valósítható meg, ha valaki életének személyes döntésével az evangélium mellett kötelezi el magát. A piarista nevelő csak akkor tud valójában az Igazság munkatársa lenni, ha szolgálatát és életét szerves egésszé kapcsolja össze.[15]
  3. A Tonti bíboroshoz írt emlékirat, amely Kalazancius alapvető meglátásait foglalja össze, kiemeli annak szükségét, hogy a piarista hivatásban a nevelői szolgálatot össze kell kapcsolni az evangéliumi elkötelezettséggel.[16] Ezen emlékirat szerint a nevelés

    • egy jobb társadalom alapja;

    • kulcsszerepe van az egyház lelkipásztori tevékenységében: megelőzi és könnyebbé teszi az egyházban létező többi szolgálatot;

    • a teljes személy – klasszikus megfogalmazásban a „testből és lélekből” álló ember – szolgálatában áll (szellemi és testi mivolt), és elengedhetetlen a teljes, autentikus lelkipásztori ellátás szempontjából;

    • mintegy foglalata az egyházban létező minden más szolgálatnak;[17]

    • a személy jövőjének biztosítéka, mivel a gyermek- és ifjúkorban alakulnak ki az emberi személyiség és viselkedésmód alapstruktúrái;

    • olyan feladat, amely normális körülmények között felkészíti és képessé teszi az egyént arra, hogy befogadó alanya lehessen más egyházi szolgálatoknak;[18]

    • olyan hivatás, amely örömmel tölti el azt, aki gyakorolja.
  4. Életének utolsó éveiig Kalazancius azon volt, hogy világosan megfogalmazza és szilárdan védelmezze ezt a szolgálatot mint a Kegyes Iskolák saját és különleges feladatát olyan írásaiban, mint például a Dichiarazioni circa le nostre Costituzioni, Regole e Riti Comuni (1637), valamint számos levelében és a különféle emlékiratokban. Kiváltképpen a Roma bíboroshoz írt emlékiratban (1645)[19] kéri, hogy a piaristáktól soha ne vegyék el a lehetőséget, hogy teljesen Istennek szentelhessék magukat, hogy teljes körű nevelést biztosítsanak a gyerekeknek egészen a felnőttkor eléréséig, és hogy a szegény emberekkel azonosulva éljenek. Azt kéri, hogy a jövőben nehogy megszűnjön lassan az a szolgálat, amelyet kezdettől fogva úgy tekintettek, mint az egyházban végzett különleges, szükséges[20] és sajátos szolgálatot.[21]

B. A kalazanciusi iskolában megvalósított szolgálat

  1. Kalazancius az általa alapított iskolát, vagyis a keresztény népiskolát[22] – amely az alapvető ismeretek megszerzésétől a magasabb szintű tanulmányok végzéséig terjed – tartotta annak az elsődleges intézménynek, amellyel a sajátos piarista szolgálatot el lehet látni. Konstitúcióiban írja, hogy szerzetes rendünk célja, hogy az iskolai munka által neveljük a gyerekeket a keresztény vallásosságra s a világi ismeretekre, hogy ezáltal elérjük a keresztény társadalom megújulását, az egyének mostani s örök boldogságát.[23] Kalazancius látásmódja, amely ezekben az alapvető iratokban tükröződik, világosan kirajzolja szolgálatunk

    • fő célját (az evangelizálás),

    • azt a konkrét módot, ahogyan megvalósíthatjuk (a nevelés által),

    • és egy sajátos eszközt e szolgálat teljesítésére (keresztény népiskolában).
  2. A piarista iskolát tehát szolgálatunk lelkipásztori és társadalmi céljának megfelelően Kalazancius egyének és kultúrák evangelizálási helyének tekintette. Ezért ebben az iskolában megkülönböztetett helyet foglal el a keresztény életbe való bevezetés,[24] a hitben történő nevelés és a hit megünneplése.[25]
  3. A piarista iskolát úgy képzelte el Kalazancius mint a népi osztályok szolgálatában álló s épp ezért ingyenes intézményt, amelyben noha elsőbbséget élveznek a szegények, mégis nyitva áll mindenki előtt, minden társadalmi vagy vallási alapon történő megkülönböztetés nélkül.[26]
  4. A piarista iskola kezdettől fogva olyan intézmény volt, amelynek célja a kora gyermekkortól kezdődő nevelés a hit és a kultúra első elemeitől kezdve,[27] karöltve azonban azzal a céllal, hogy elkísérje a gyerekeket és a fiatalokat az érett korig. E nevelés középpontjában a gyermek teljes kibontakozása áll, kifejezett célja, hogy elsajátíttassa az erényeket. A nevelést és az oktatást a növekedéshez szükséges erőforrásnak tekinti,[28] vagyis szerinte nem pusztán arra szolgálnak, hogy elméleti ismeretekkel töltse meg a gyerekek fejét mint üres edényt.
  5. A piarista nevelésnek ezek a célkitűzései ebből a kalazanciusi iskolából egy újfajta intézmény keretein belül egy kreatív és innovatív iskolát hoztak létre, a legjobb, legegyszerűbb és minél rövidebb időn belül eredményt elérő módszerekkel.[29]
  6. Kalazancius iskolája nyitott intézmény volt, minthogy

    • nevelői hatást gyakorolt a tantermen kívül is.[30] Ebben az értelemben már akkor megfelelt azoknak a követelményeknek, amelyeket ma a katolikus iskola elé kitűzünk.[31]

    • Egyértelműen figyelembe vette a növendékek jövőjét: kifejezetten törődött azzal, hogyan jutnak majd munkához, és különösképpen olyan tárgyak tanítására helyezett hangsúlyt, amelyek ismerete megadja számukra a lehetőséget, hogy tisztes megélhetéshez jussanak (ilyen tárgyak voltak a szépírás, a számtan, a zene).[32]

    • Elősegítette a korabeli viszonyok megváltozását azáltal,[33] hogy egy demokratikusabb társadalom kialakulásán fáradozott: mindenkinek tanítottak latint,[34] amely akkoriban a nemes és tehetős rétegek gyerekeinek volt fenntartva, és egyenlő elbírálásban részesítettek minden tanulót, minden megkülönböztetés nélkül.
  7. Kalazancius iskolája úttörő jelentőségű volt a perszonalizációban.

    • Az iskolában való előbbre jutás nem a naptárban rögzített rendnek volt megváltoztathatatlanul alárendelve, hanem alkalmazkodott minden egyes növendék fejlődéséhez.[35]

    • A tanárnak különösképpen kellett arra figyelnie, hogy felismerje és kibontakoztassa a tanuló képességeit.

    • Nagy gondot fordítottak a növendék belső világának, lelki életének fejlődésére azáltal, hogy tanárok és gyóntatók kísérték belső fejlődésüket.[36]
  8. Kalazancius iskolájában megelőző nevelést folytattak,[37] és a szimultán módszert alkalmazták,[38] amelyet a mai pedagógia nyelvén mindenre kiterjedő és propedeutikus nevelésnek mondanánk. Mindenre kiterjedő, azaz biztosít egy olyan alapképzést, amely mindenki számára egyforma, aztán annyi ismerettel látja el azokat, akik nem kívánnak felsőfokú tanulmányokat végezni, amennyi szükséges ahhoz, hogy kitanuljanak egy szakmát vagy dolgozni kezdjenek. Propedeutikus, azaz lehetővé teszi felsőfokú tanulmányok végzését (abban a korban a latin nyelv tanítása által).
  9. Kalazancius mindezek elérése érdekében nagy gondot fordított a tanárok (szerzetesek, lehetőleg szerzetespapok)[39] kiválasztására és sajátos felkészítésére, akiket az Igazság munkatársainak nevezett, és akiknek a képzését meg is tervezte.[40]

C. Más területeken megvalósított szolgálat

  1. A piarista szolgálatot rendünk kezdeti éveiben szinte kizárólagosan az iskolában gyakorolták. Ennek ellenére mind a Konstitúciókban, mind a gyakorlatban Kalazancius nyitottnak mutatkozott e szolgálat más megvalósítási formái előtt is,[41] de hangsúlyozta, hogy egyedül minket hagyott jóvá az egyház olyan céllal, hogy a gyerekek és fiatalok iskolai nevelésének szolgálatát lássuk el.[42]
  2. Alapító atyánk úgy gondolta, hogy az elöljáró hatáskörébe nemcsak az tartozik, hogy az iskola jó működéséről gondoskodjon, hanem az is, hogy őrködjön a társulatok (kongregációk), a tanulók oratóriumai, valamint az ünnepnapokon tartott keresztény hitoktatás (katekézis) felett (iskolán kívüli tevékenységek), mivel mindez részét képezi a Kegyes Iskolák küldetésének.[43]
  3. Kalazancius idejében az volt a szokás, hogy minden alapításnál gondoskodtak templomról, elsősorban a diákok számára, de a felnőtt hívek számára is, akiknek szentbeszédeket tartottak, gyóntatták őket, s akikkel együtt ünnepelték az eucharisztiát az akkor érvényben lévő egyházi törvények nyújtotta lehetőségeknek megfelelően.[44]
  4. Ezekbe a templomokba befogadtak testvérületeket,[45] férfi és női világi kongregációkat, amelyeknek a célja a lelkiélet ápolása, valamint az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása volt. Ezeket a társulásokat olyan piarista szerzetesek segítették, akik saját templomainkban és más helyeken a gyerekek és a felnőttek hitoktatásával foglalkoztak.[46]
  5. A Konstitúciókban megfogalmazott korlátozások ellenére Kalazancius megengedte, hogy kollégiumokat létesítsenek, s hogy a piarista nevelés kiterjedjen magasabb korosztályok, sőt felnőtt tanulók tanítására is. Ő maga sok felnőttnek, világinak és szerzetesnek volt lelki vezetője.[47]

II. A mai piarista szolgálat az iskolában

A. A piarista iskola alapjai

1. A növendék

  1. a. Alapelvek

    1. A gyerekekre és a fiatalokra minden területen úgy tekintünk mint személyes, társadalmi és egyházi fejlődésük aktív alanyára. Következésképpen nem elég a tananyag leadása, a puszta ismeretközlés, hanem a tanulóknak meg is kell érteniük, el is kell sajátítaniuk az ismereteket, sőt bizonyos tananyagokat őnekik kell „megteremteniük”.[48]

    2. Ahhoz a személyiségmodellhez, amelyet ki akarunk alakítani, a következők tartoznak: szabad és felelősséget vállaló személy, másokkal szolidáris és igazságos, nyitott a többiek felé, aki szereti és keresi az igazságot, aki elkötelezi magát egy emberibb világ építése mellett, aki a hitével összhangban álló életstílust folytat, aki azt a Jézust tartja példaképének, aki növekedett korban, bölcsességben és kegyelemben.

    3. Minden növendékünknek felelősen ki kell bontania saját talentumait.[49]

    4. A tanuló – függetlenül az általa követett vallástól[50] és lelki útkeresésének adott szakaszától – maga Krisztus.[51] A nevelőnek ezt a Krisztust kell elfogadnia és szolgálnia.

    5. Szolgálatunk integráló látásmódja szerint diákjainkat Isten gyermekeinek tekintjük[52] növekedésük minden lehetőségével együtt. A gyermeket ennek megfelelően személynek tekintjük, aki képes arra, hogy főszereplője legyen saját fejlődésének a hitben és a kultúrában, az evangéliumban és az életben, a „pietas et litterae”-ben.[53]

    6. Azok a gyerekek, akikkel Kalazancius elkezdett foglalkozni, az ő korának szegényei voltak. Ugyanolyanok, mint akiket Jézus megáldott és ma ugyanúgy megáld. Szolgálatunknak ennek megfelelően ma elsősorban azokra kell irányulnia, akik a mi világunk szegényei.[54]

    7. Életünket a gyermekért áldozzuk: a teljes gyermekért, minden gyermekért és mindenekelőtt a szegény gyerekekért.
  2. b. Opcióink

    1. Kalazanciushoz hasonlóan elsőbbséget adunk a szegény gyerekeknek. Megnyitjuk intézményeinket azok előtt a gyerekek előtt, akik a leginkább szükséget szenvednek. Ilyenek a szegény gyerekek, azok a tanulók, akik különleges nevelésre-törődésre szorulnak, akiket iskolai kudarc ért, akik beilleszkedési problémákkal küszködnek, akik nélkülözik a normális családi életet.

    2. Nyitott ésszel és szívvel, különbségtétel (diszkrimináció) és minden kényszerítés nélkül fogadunk minden tanulót, aki iskolánkba jelentkezik, akkor is ha másvallású,[55] de mi kifejezetten katolikus nevelést nyújtunk neki.[56]

    3. Felkeltjük a tanulóban a tanulás iránti vágyat, fejlesztjük ítélő-, elemző- és megkülönböztető képességét.

    4. Segítjük diákjainkat, hogy fokozatos és egyértelmű tapasztalatot szerezhessenek a hitről, számot vetve a következőkkel:

      • folyamatos hitoktatás;

      • bevezetés a szentírás ismeretébe és hallgatásába;

      • élő egyházi tapasztalatok;

      • bevezetés az imaéletbe (oratio continua, az iskolában töltött idő jelentős momentumai stb.);

      • az eucharisztia és a bűnbocsánat szentségében való gyakori részesedés;

      • a szentek, különösképpen a gyermek vagy fiatal szentek tanúságtétele (ők a hit tanúi), valamint a mai világban elkötelezett keresztények életpéldája;

      • az egyház iránti szeretet, Mária-tisztelet;

      • evangéliumi elkötelezettség a legjobban rászorulók mellett.

    5. Tanulóink képességeit a legmesszebbmenőkig tiszteljük és becsüljük.

    6. Azon vagyunk, hogy tanulóink aktívan részt vegyenek a keresztény közösség életében,[57] megerősítjük és növeljük hitüket a tapasztalatra építő hitoktatás által.[58] Ehhez hasonlóan a nevelő közösségben egyértelműen bevonjuk őket a tanulási folyamatba, segítjük őket értelmi képességeik kibontakoztatásában, és az intézmény aktív és felelős tagjának tekintjük őket.[59]

2. A nevelő

  1. a. Alapelvek

    Nevelőnek nevezünk mindenkit, aki közreműködik a nevelő folyamatban, szoros értelemben az iskola területén, tágabb értelemben minden más területen: a családban, a lelkipásztorkodásban, a társadalmi életben, a szabadidőben stb.

    1. Feladatunkat úgy fogalmazhatjuk meg Kalazancius szavával, hogy „az Igazság alkalmas munkatársainak” kell lennünk.

    2. Szegénységünk, amelyet a legmélyebb lelki dimenziójában élünk meg,[60] segít bennünket, hogy együtt tudjunk érezni a szegényekkel, s szolgálni tudjuk őket. A kisgyerekek és a fiatalok sokféle szegénységét látva a piarista nevelő az Úr eltorzult arcát szemléli.[61] E szegénység arra indítja, hogy evangéliumi irgalmassággal forduljon feléjük és szentelje magát nekik, különösképpen a leginkább rászorulóknak.

    3. A pietás és a tudás egysége különösképpen megmutatkozik a nevelő integrális felfogásában.[62] A hit és a kultúra, a lelkiség és a pedagógia[63] kölcsönösen feltételezik egymást a nevelőben, akinek feladata abban áll, hogy segítse a Szentléleknek mint benső tanítómesternek a működését.[64]

    4. Mindannyian nevelő szolgálatot látunk el, tehát evangelizálók vagyunk. A tanárok, a családok s az egész személyzet, amely együttműködik velünk az iskolában, olyan küldetést tölt be, amely messze felülmúlja a szakmai, tanári, pedagógiai küldetést.[65] Azokkal, akik nem a mi vallásunkhoz tartoznak, osztozunk azokban az emberi értékekben, amelyek nevelő szolgálatunk elméletének és gyakorlatának alapját képezik.

    5. Nem vagyunk válogatott vagy elit társaság.[66] Igyekszünk egymás segítségére lenni és növelni mindenki önbecsülését azáltal, hogy elfogadjuk egymást. Ezért a nevelés eszményképét az aktív jelenlétben, a kommunikációban, a ránk bízottak meghallgatásában látjuk.[67]

    6. Nyitottak vagyunk a folyamatos képzésre és minden nevelési újításra és kutatási eredményre az oktatás területén.

    7. Nevelőkként szükségét érezzük annak, hogy „egészségesek” legyünk annak érdekében, hogy „gyógyítani: egésszé tenni” tudjunk. Ezért fordulunk

      • az emberi világossághoz: megfelelő elméleti és didaktikai képzettséget szerezve;[68]

      • s az isteni világossághoz: egy olyan folyamatba állunk bele,[69] amelynek során egyre jobban megismerjük önmagunkat, valódi szabadságot kapunk, hiteles személyekké válunk, és megismerjük az evangéliumot, amely a hit embereivé alakít bennünket.
  2. b. Opcióink

    1. A családot „szolgálatunk kifejezett céljának” tekintjük,[70] ugyanis elsősorban a család „neveli, alakítja, motiválja és védelmezi tagjait”.[71] Nevelő tevékenységünkkel tehát a családok felé is fordulunk, és szoros együttműködésre törekszünk diákjaink szüleivel, különösen a leginkább rászorulókkal, és minden eszközt igénybe veszünk, amely a nevelés minőségét, a szülők javát, a család és az iskola együttműködését szolgálja.

    2. Segítjük tanulóink személyes fejlődését minden tekintetben, teljes odaadással, „szerető türelemmel és türelmes szeretettel”.

    3. „Az Igazság alkalmas munkatársaiként” kísérjük tanítványainkat az igazság keresésének útján, hiszen valójában az igazság nevel:

      • az emberi világosságban: az ismeretek meghallgatása és előadása által, a tudományon és az értelmen keresztül,[72] a „kulturális elkötelezettség iránti megújított szeretet” által,[73] valamint a „kulturális szeretet”[74] gyakorlása révén.

      • az isteni világosságban: tanulóinkat „a legnagyobb tisztelettel” segítjük a Krisztussal való találkozás felé,[75] mert Benne nyilvánul ki előttünk Isten és az ember igazsága.[76] Így a Szentlélek – aki szívünkben szól hozzánk és táplálja legmélyebb igazságunkat – lehetővé teszi, hogy a kétféle, emberi és isteni igazság olyan szintézist alkosson, amelyben szerves egésszé áll össze hit, kultúra és élet.

    4. Szolgálatunk céljával összhangban komolyan megválogatjuk az e szolgálatra jelentkezőket:[77]

      • szerzetes nevelők: a képzési rendnek megfelelően.

      • világi nevelők (elkötelezett világiak, szerződéssel felvett személyzet, önkéntesek, szülők és egyéb munkatársak): kezdeti kiválasztás, kezdeti és folyamatos képzés világos programmal; valamint integráció a rend, illetve a különböző rendtartományok által kidolgozott és közzétett dokumentumok és eszközök szerint; humán, keresztény, nevelői, szakmai és piarista tekintetben.[78]

    5. Gyakoroljuk a kalazanciusi erényeket mint a növekedést szolgáló erőforrásokat, hiszen ezek képezik pedagógiai tevékenységünk alapját:[79] szegénység, alázat, szerető türelem és türelmes szeretet. Ezekre az erényekre nevelünk, valamint olyan más értékekre,[80] amelyeket a konkrét helyzetekben kell felfedeznünk, s amelyek lehetővé teszik, hogy megteremtsük a szükséges környezetet nevelőink erkölcsi és lelki fejlődése számára.

    6. Pozitív kapcsolatokat alakítunk ki mind a nevelők között, mind a nevelő közösséghez tartozó személyekkel – különösképpen tanulóinkkal –, ami azt jelenti, hogy egymást segítjük, megbecsüljük, igyekszünk mindenben együttműködni, és egymás növekedését szolgáljuk.

    7. Képzés és integráció révén igyekszünk átültetni a gyakorlatba a világiakról szóló rendi dokumentumot, nem pusztán a munkatársi együttműködés, hanem a teljes és felelősséget vállaló részvétel szintjén.

    8. Tudatosítjuk, hogy a piarista szerzetes hivatásához nagy mértékben hozzátartozik a „nevelők képzése”: a lelkipásztori munkában segédkezők, a tanárok és egyéb munkatársak, valamint a szülők képzése.

    9. Létrehozunk olyan vezető és irányító csoportokat, amelyek fő feladata az, hogy irányítsák-támogassák a nevelő és/vagy lelkipásztori közösség munkáját. Részükre különleges képzési programot dolgozunk ki.

    10. Intézményeinkben biztosítanunk kell diákjaink szülei számára különböző képzési szinteket, és meg kell teremteni annak a módját, hogy a szülők részt vegyenek intézményeink vezetésében.

3. A nevelő tevékenység

  1. a. Alapelvek

    1. Elsődleges szolgálatunk a nevelés, amelyet az iskolában mint a nevelés kitüntetett helyén végzünk. Erre kell alkalmaznunk a „teljes minőség” ismérveit.

    2. A nevelés az egyház küldetésének szerves részét képezi.[81] A egyház ma nyomatékosan új evangelizációra szólít bennünket, és missziós területekre küld. Szolgálatunknak bele kell illeszkednie a helyi egyház életébe.[82] A Szentlélek vezetésével iskolánk „gazdag aratást ígérő terület”, s mi arra kaptunk meghívást, hogy nevelő tevékenységünk által az iskolában hirdessük az evangéliumot.

    3. A gyermek boldogságának keresése[83] abban nyilvánul meg, hogy az életszentség pedagógiáját képviseljük. A életszentség pedagógiája pedig azt jelenti, hogy egy olyan nevelő-evangelizáló folyamatba állítjuk bele őket, amely segít nekik felfedezni létük legmélyebb valóságát,[84] kiszabadítja a teljes személyt a tudatlanság és a bűn szolgaságából,[85] hiszen e szolgaság az, amely akadályozza őket Jézus követésében, Jézus programjának megvalósításában.

    4. Hűségesen a piarista hagyományhoz „a hitoktatást apostolkodásunk alapvető eszközének”[86] tekintjük, és „a legfőbb eszköznek a hit felkeltésére és erősítésére”.[87]

    5. Iskolánkat a lelkipásztorkodás oldaláról határozzuk meg:[88] hit és kultúra, pietás és tudomány integrációja, amelyeknek elválaszthatatlan egységet kell alkotniuk, kölcsönösen segítve egymást a személyekben, a struktúrákban és a konkrét nevelő tevékenységben.

    6. Iskolánk mint kritikus és aktív tényező a társadalom megújulását szolgálja az evangélium fényénél, hiszen olyan iskola, amely a békéért, az igazságosságért és a szolidaritásért munkálkodik,[89] a természeti környezet megóvására, tiszteletére, valódi ökológiára nevel. Mint intézmény hallatnia kell prófétai szavát, „rá kell mutatnia a rossz gyökereire, javaslatokat kell tennie a társadalmi, politikai és gazdasági struktúrák igazságosabb és szolidárisabb kialakítására”.[90]

    7. Fegyelmi téren mindig előnyben kell részesítenünk a megelőzés módszerét, a pozitív biztatást és az atyai szeretettel történő feddést.

    8. Nevelő tevékenységünk magában foglalja a szentségekre épülő pedagógiát,[91] amely segíti a lelkiismeret formálását (lelkivezetés).[92]
  2. b. Opcióink

    1. Evangelizálnunk kell. Ezt azonban úgy értjük, hogy amikor nevelést mondunk, evangelizálásra gondolunk, az evangelizálást pedig éppen a nevelés által végezzük.[93] „Így lehetne összefoglalni: evangelizálni kell magát az emberi kultúrát, illetve kultúrákat. Evangelizálni, de nem felületesen, nem külsőségesen, nem díszletszerűen, hanem belülről, életet alakítva, gyökeresen. Ebben a teljes és gazdag értelemben használja a szót a Gaudium et spes kezdetű konstitúció is, amely mindig a személyből indul ki, és mindig az emberek egymás közti, valamint Istenhez fűződő személyes kapcsolatát hangsúlyozza.”[94]

    2. A nevelés szempontjából a legfontosabb időszaknak az első éveket tartjuk. Ebből a fejlődési szakaszból származnak ugyanis azok a torzulások és rendellenességek, amelyeket később gyógyítani kell. Ezért különös figyelemmel és körültekintéssel kell eljárnunk a nevelők és a pedagógiai eszközök kiválasztásában.

    3. Elsőbbséget adunk a nevelésnek a tanítással szemben. Ezért azon kell lennünk, hogy diákjaink ne csak tartalmi ismereteket sajátítsanak el, hanem magát a tanulás módszerét, ezentúl tanulják meg, miként cselekedjenek, hogyan viselkedjenek másokkal szemben, s egyáltalán hogyan éljenek.

    4. Időszakos értékelésekkel felül kell vizsgálnunk a teljes minőséget.[95]

    5. El kell érnünk, hogy az iskoláinkban folytatott nevelő tevékenység alapvető célja a hitre nevelés legyen, amely csak egy keresztény közösség keretén belül lehetséges.

    6. Tekintettel kell lennünk azokra a szükségletekre, amelyek a gyerekek fejlődésének különböző szintjein, különösképpen az első években jelentkeznek,[96] mert ekkor alakulnak ki a személynek azok az alapstruktúrái, amelyek az egész élet során megmaradnak.[97] Ennek megfelelően tehát a nevelő folyamatot a tanulók képességeihez kell igazítanunk.

    7. Nevelési programjainkban alapvető fontosságúnak kell tartanunk a tanulók szociális érzékének kialakítását mint transzverzális feladatot, és segíteni kell önkéntes csoportok létrejöttét a szülők, a tanárok és diákok között mindenekelőtt azért, hogy segítsenek egyes tanulókat a tanulásban és/vagy anyagi téren.

    8. Törekednünk kell, hogy iskolánk egyre inkább kalazanciusi jellegű, vagyis népiskola legyen, s hogy olyan „fórumot” jelentsen, ahol hit és kultúra találkoznak egymással.[98] Tehát nyitottnak kell lennie a társadalom felé, jelen kell lennie a neveléssel, a teológiával és a lelkipásztorkodással foglalkozó fórumokon, és segítenünk kell egy „nevelő város és társadalom” kialakítását.[99]

    9. A perszonalizációs folyamatnak kell lennie annak a filozófiai és kulturális alapnak, amelyen megvalósíthatjuk a nevelés kalazanciusi eszméjét és a kalazanciusi iskolát. Ezért képeznünk kell magunkat arra, hogy személyesen tudjuk kísérni tanulóink fejlődését.

    10. A tömegkommunikációs eszközöket mint „nevelő tényezőt” figyelembe vesszük és értékeljük, viszont mindig csak kellő kritikával vesszük igénybe.

    11. Minden intézményünkben elő kell segítenünk mind olyan ifjúsági csoportok létrejöttét, amelyek megfelelő hitoktatásban részesülnek, mind a fiatalok közötti más közösségek és társulatok létrejöttét.[100]

    12. Nevelési tevékenységünkben alkalmaznunk kell az erre kifejlesztett technológiákat és technikai eszközöket.

    13. Meg kell teremteni a megszokott órarenden kívüli oktatás alkalmait és lehetőségeit, elsősorban azok számára, akik legjobban rászorulnak (korrepetálás, tanulószoba stb.).

    14. Azokban az intézményeinkben, amelyek anyagilag jól állnak, létre kell hozni szolidaritási segélyalapot, amely segíti az anyagilag jobban rászoruló intézményeket s azok tanulóit.
  3. c. Nevelő tevékenységünk transzverzális tengelyei
  4. a. Átfogó látásmód[101]

    • Az iskola egyre inkább különféle országhoz, nemzethez, valláshoz, világnézethez és kultúrához tartozó személyek találkozási helyévé válik.

    • Az iskolának ma újabb és újabb problémákkal kell szembenéznie: fajgyűlölet, kábítószer-fogyasztás, társadalmi méretű erőszak, környezetszennyezés stb.;

    • Az iskolának szembe kell néznie azzal a feladattal is, amelyet az audiovizuális eszközök használata, más nyelvek ismerete, az információáradat kezelése (egyfajta számítógép-kultúra elsajátítása) stb. jelent.

    E sokszínű pluralizmus kihívására a piarista iskolának azáltal kell (meg)felelnie, hogy

      a) előmozdítja egy újfajta személytípus, az integrált, érett személy létrejöttét;[102]

      b) olyan világszemléletet és életfelfogást nyújt, amely nyitott a világra és a történelemre, mindezt arra az alapra építve, amelyet Jézus programja, az Isten országa nyújt számunkra.[103]

  5. b. Szociális tevékenység

    Kalazancius nevelői felfogása nemcsak az egyén, hanem a társadalom javára is irányul (reformatio reipublicae).[104] Ez azt jelenti, hogy

    1. olyan személyeket kell nevelnünk, akik kritikusak a társadalmi helyzettel szemben és elkötelezik magukat a társadalom fejlődése, az igazságosság és a béke mellett.

    2. Iskoláinkban a diákok életkorának megfelelően programszerűen el kell végeznünk a társadalom szisztematikus elemzését.

    3. Kapcsolatot kell tartanunk és együtt kell működnünk azokkal, akik egy jobb világért küzdenek: önkéntes csoportok, szolidaritási mozgalmak stb.

    4. Tanulóinkkal részt kell vennünk olyan, jelértékű segélyakciókban, szolgálatokban, amelyek később komolyabb és szervezettebb szociális programokban való részvételre segítik őket.

    5. Újra meg kell határoznunk iskoláink és intézményeink jellegét, s ha szükséges, helyüket is meg kell változtatnunk, hogy elérjük a lakosság leginkább rászoruló rétegeit s a legszegényebb helyeken lakókat.
  6. c. Transzverzalitás

    Egy autentikus kalazanciusi pedagógiának arra kell késztetnie bennünket, hogy kritikus elemzésnek vessük alá azokat a nevelési terveket, amelyeket azokon a helyeken nyújtanak nekünk, ahol dolgozunk. Számos olyan van közöttük, amely elégtelen és hiányos filozófiai-antropológiai elveken alapszik.[105] Másfelől az a bonyolult vonatkozási és elvárási rendszer, amely iskolánkban található, olyan „rejtett tantervet” szül, amely olykor nagyon meghatározza gondolkodásmódunkat és a nevelő folyamatot.

    Ezért szükséges, hogy minden intézményünkben alaposan vizsgáljuk meg és elemezzük tevékenységünket, hogy világos és egyértelmű nevelési tervünk legyen. A nevelési autonómia, amelyet az államok egyre inkább elismernek, megkönnyíti e terv megvalósítását. Az ún. transzverzális területek valódi segítséget nyújthatnak a piarista nevelési eszmény megvalósításához, amennyiben az iskolai programokon keresztül lehetőséget biztosítanak a humán, a társadalmi és keresztény nevelésre.

  7. d. Szakmunkásképzés

    Magunkévá kell tennünk s meg kell valósítanunk Kalazanciusnak azt az elgondolását, hogy közvetlenül a szakmunkás életre neveljünk,[106] annál is inkább, mivel manapság éppen ezen a nevelési területen találkozunk olyan tanulókkal, akikre leginkább ráillik a kalazanciusi „leginkább szegények” meghatározás.

  8. e. Módszertani jellemzők

    Rövidség:[107] minthogy a módszerekre való túlságos figyelés megvalósíthatatlanná és szinte használhatatlanná teszi őket.
    Egyszerűség és alkalmazkodás a tanuló életkorához,[108] tehetségéhez és felkészültségéhez.
    Gyakorlati hasznosság:[109] az alkalmazott módszereknek hasznosaknak kell lenniük, hogy a tanuló megfelelő munkát találhasson, és megtalálja helyét a társadalomban.
    Módszertani újítás: a nevelő szakmai felkészültségének megmutatkozása.
    Értékelés: hangsúlyozni kell az értékelés nevelő-alakító értékét, s nem szabad csak összegzést látni benne.
    Tanárképzés: a pszichológia és a szervezőkészség terén, valamint a tanulási és értékelési módszerek tekintetében.
    Aktivitás: amely mindig figyelemmel van és törekszik a tanuló folyamatos növekedésére.

  9. f. A különbözőség kezelése

    Mindenki különbözik a többiektől, és mindenkinek a fejlődése bizonyos meglévő képességekből, érdeklődési körökből, szükségletekből indul ki. Ezt a felfogást vallották az első kalazanciusi iskolában.[110] Ezért a legmesszebbmenőkig személyre szabottá kell tennünk nevelő, lelkipásztori és tanító tevékenységünket, és meg kell keresnünk azt a módszert, amely az egyes tanulóknak megfelel. Hasonlóképpen törekednünk kell arra, hogy ugyanazon osztályban – természetesen nem kockázat és erőfeszítés nélkül – a tanulás különféle módjait vezessük be.

B. struktúrák, szervezés és működés

  1. 1. Iskoláink struktúráinak jellegzetességei

    1. Egyszerűek: ne emésszék fel sem az iskolában dolgozóknak, sem intézményeink címzettjeinek sok energiáját; legyen nevelő és evangelizáló hatékonyságuk.[111]

    2. Realisták: feleljenek meg hatékony módon az emberi (fizikai, pszichikai és spirituális) követelményeknek, valamint segítsék a Kegyes Iskolák alapvető céljának, a nevelés általi evangelizálásnak az elérését.[112]

    3. Alkalmazhatók: különféle helyzetekben, helyekben és korokban. Az emberiség történelmének minden szakaszában nyitottnak kell lennie az idők jeleire, valamint az emberi személynek mint mikrokozmosznak a jeleire.[113] Nem szabad elfelejtenünk, hogy maga az Igazság azokban lakozik, akikre a piarista küldetés irányul,[114] s ez az Igazság az, amely ténylegesen kijelöli a követendő alapirányokat és fő célokat.

    4. Részvételt igénylők: segítik a nevelő közösség minden tagjának és a nem iskolai munkát ellátó piarista intézmények tagjainak részvételét oly módon, hogy mindnyájan elégedettnek érezzék magukat, s érezzék, hogy tevékenyen, felelősséget hordozva és fokozatokban részesei az intézményben folyó munkának. Ezért mind felfelé, mind lefelé meg kell lenniük az állandó kommunikációs csatornáknak.[115]
  2. 2. Kapcsolatok

    Kapcsolatainkat illetően a következőket kell figyelembe venni:

    1. Kapcsolataink alapvető célja, hogy megtanuljunk együtt élni egymással.[116]

    2. Nevelői eszményünk elérése nagy mértékben azon múlik, hogy intézményeinkben milyen kapcsolatokat tudunk kialakítani egymással. Kapcsolatainknak valódi nevelő közösséggé kell tenniük intézményünket. Ezért egymással való személyes kapcsolatunk legyen mindig szívélyes, jellemezze az együttműködés, és mutassa fel azt a szent jelentőséget és értelmet, amelyet az emberi személy jelent.

    3. Intézményeinkben magától értődőnek kell lennie, hogy tiszteletben tartjuk, ha valaki a vallást, a politikát, a kultúrát illetően másképpen érez és gondolkodik nálunk. Ily módon elősegítve az együttélést a különbözőségben az evangélium élő jelévé válunk.[117]

    4. Az, amit az intézményen belüli kapcsolatokról mondtunk, érvényes az egyes intézmények közötti kapcsolatokra is. Ki kell alakítanunk tehát kapcsolatokat olyan más intézményekkel,[118] amelyek a miénkhez hasonló tevékenységet folytatnak. E kapcsolatainkat az együttműködés és az egymástól való tanulás képessége jellemezze.

    5. Mindent értékesnek tartunk, ami gazdagítja a személyes és személlyé alakító nevelést; ilyenek például az osztályfőnök szerepe, a különböző csoportok működése, a lelkivezetés, a hivatásgondozás stb.[119]
  3. 3. Szervezeti és a működést elősegítő struktúrák

    Alapvetőnek és elengedhetetlennek tartjuk a következőket:

    1. Átfogó Nevelési Terv: ez a dokumentum tartalmazza mindazt, amit programunk, „a nevelés által történő evangelizálás” megkövetel: pedagógia, lelkipásztori és egyéb tevékenységek, kapcsolatok, szervezeti táblázatok, szabályzatok stb.

    2. Direktóriumok, amelyek a Nevelési Terv megvalósításának eszközei.

    3. A munkakörök leírása, amely megfogalmazza és összehangolja az egyes felelősségi területeket.

    4. Irányító csoport,[120] amelynek alapvető céljai:

      • őrködik az intézmény piarista jellegének kialakításán és megtartásán;

      • elkészíti és átülteti a gyakorlatba a Nevelési Tervet oly módon, hogy a nevelő közösséget is bevonja ebbe;

      • megszervezi a tanárok, valamint az iskola nevelő és evangelizáló tevékenységében résztvevő más személyek kalazanciusi, piarista szellemben történő képzését;

      • elősegíti az intézmény minden tagjának munkáját és közösségi életét;

      • összehangolja az egyes személyek vagy csoportok programjait és tevékenységét;

      • értékeli a kitűzött célok megvalósításának fokát és minőségét.

    5. A lelkipásztori csoport:[121] azért kell létrehozni ezt a csoportot, hogy azt a sajátos evangelizációs és lelkipásztori munkát, amely alapvető egy piarista intézményben, elevenen tartsa, és őrködjék azon, hogy az a körülményeknek megfelelő legyen. Következésképpen vezető szerepet tölt be abban, hogy a Piarista Egyházi Közösség létrejöjjön az iskolában. Kialakít egy fokozatokban megvalósuló katekumenátusi gyakorlatot, az egyes személyek pedig konkrét csoportokhoz és közösségekhez csatlakozhatnak.

    6. A keresztény közösség:[122] a piarista iskola evangelizáló, kateketikai és szentségi tevékenységének alanya és alapvető célja. E közösséghez tartoznak szerzetesek, papok, világiak, diákjaink és azok a családok, akik osztoznak küldetésünkben.[123]

    7. Továbbtanulási és hivatástisztázó csoport: segíti és értékeli a tanuló fejlődését azáltal, hogy segít leendő hivatásának és foglalkozásának tisztázásában. Hasonlóképpen megszervezi, felügyeli és ellenőrzi a nevelők képzését.

    8. A társadalmi tevékenység csoportja: megszervezi és irányítja a tanulók társadalmi képzését és tevékenységét az intézményben és az intézményhez kapcsolódóan. [124]

    Minden intézmény – szükségleteinek megfelelően és összhangban a fentebb leírt kritériumokkal – egyéb szervezeteket is létrehozhat, amelyek szükségesek a különféle nevelési programok és tantervek szerint.

III. A piarista szolgálat ma más területeken

  1. Az utolsó (1997 júliusában tartott) Egyetemes Káptalan kijelentette, hogy a piarista rend „küldetése teljesítéséhez saját és jellegzetes eszközének tekinti a keresztény népiskolát, amelyet egyszerű és hatékony módszerekkel szerveznek meg, ugyanakkor bármely más eszközt is magáénak ismer el, ha az a gyerekek és a fiatalok nevelését és Krisztushoz vezetését szolgálja”.[125]
  2. Nem iskolai piarista intézményen olyan nem akadémiai tevékenységet vagy intézményt értünk, amely vagy egy iskolához kapcsolódik vagy nem; egy piarista (helyi, rendtartományi vagy rendi) közösség a felelőse; a nevelés által és kalazanciusi módon keresi állandóan Isten országának hirdetését, a világ jobbá, szabadabbá, emberibbé és igazságosabbá tételét.[126]

    Ezek a nem iskolai intézmények azokra a neveléssel összefüggő, alapjában véve nem formális kihívásokra, igényekre, szükségletekre adott válaszként születnek,[127] amelyek korunkban kibontakoznak. Jelenvalóvá teszik a kalazanciusi karizmát, kreatív hűségben megvalósítva.

  3. Idesoroljuk azokat a rendtársainkat is, akik – akár egyénileg, akár csoportosan – piarista tevékenységüket olyan intézményekben végzik, amelyek nem sajátjaink, de iskolai, kutató vagy egyéb nevelő szolgálatot látnak el.[128]
  4. A mai kihívások közül érdemes kiemelnünk – a Redemptoris missio szóhasználatát követve – azt az „areopáguszt”, amelyet a missziók jelentenek, amelyre az egyház mint piaristákat hív bennünket.[129] Erre a felszólításra adott válaszként a rend részéről azt mondhatjuk, hogy

    1. mindaz, amit a piarista iskoláról eddig mondtunk, alkalmazható azokra az iskoláinkra is, amelyek missziós területeken találhatók, ahol a „praecipue pauperibus” oly nagyon kézzel fogható, és a piarista jelenlét annyira sürgetően szükséges.[130]

    2. Másfelől az ad gentes missziós helyek kihívást jelentenek kreativitásunk számára, hogy a piarista szolgálatot az iskolaitól eltérő környezetben valósítsuk meg.

  5. 1. Ezeknek az intézményeknek az alapelvei

    1. Egyértelműen nevelő és evangelizáló küldetése kell, hogy legyen, nem pusztán segítés. Legyen a társadalmi és egyházi átalakulás eszköze, amely az evangéliumi értékeket hirdeti. Nyitottnak kell lennie mindenki felé, függetlenül az emberek gondolkodásmódjától és hitbeli elképzeléseitől, fajától és társadalmi osztályától.

    2. Egy meglévő keresztény közösséghez kell kapcsolódnia, vagy ha ilyen nincs, ki kell azt alakítania.

    3. Egy piarista közösségnek vagy egy rendtartománynak intézményes formában és testvéri módon felelősséget kell érte vállalnia.[131]

    4. Kapcsolatban kell állnia és együtt kell működnie a hasonló célkitűzésű egyházi és polgári szervezetekkel.

    5. Rendelkeznie kell ideáriummal (eszmegyűjteménnyel), egy ehhez kapcsolódó, az egyházi és állami előírásoknak megfelelő irányítási szabályzattal, valamint nevelői, lelkipásztori programmal.

    6. Olyan helyeknek kell lenniük, ahol az emberi és keresztény értékek összetalálkoznak, s ahol hűségesen ragaszkodnak a kalazanciusi stílus alapvonásaihoz.

    7. Együtt kell működnie a családokkal, és be kell vonnia a családokat az intézmény életébe.

    2. Cselekvési irányok

  6. a. Kollégiumok, konviktusok és „otthonok”[132]

    1. Együttműködnek a családokkal a gyerekeikkel való törődés által (kollégiumok, konviktusok).

    2. Törődnek az elhagyott gyerekekkel (otthonok: hogares).

    3. Nevelő szolgálatot látnak el. Ezáltal az egész társadalmat és az egyes családokat is segítik. E szolgálat nem merül ki a kollégium puszta fenntartásában, s pénzbeli hasznot sem keresnek.

    4. Felszereltségükben és struktúrájukban megfelelnek a nevelés mai követelményeinek.

    5. Figyelembe veszik a tanulók iskolai szükségleteit, és együttélésre, szolgálatkészségre, valamint a társadalomba való beilleszkedésre nevelik őket.

    6. Olyan kateketikai foglalkozásokat kezdeményeznek, amelyek megfelelnek a tanulók korának, valamint olyan vallási jellegű segítséget ajánlanak fel és nyújtanak, amely az ott lakóknak megfelel.

    7. Minden ott lakónak felajánlják a személyes, emberi és keresztény segítségnyújtást, amely segíti kibontakozásukat.

    8. A társadalmi, politikai, gazdasági nevelés területén sokféle programot szerveznek.

  7. b. Informális nevelés:[133] szabadidős tevékenységek,[134] tanulószoba, társadalmi programok...

    1. Kiegészítik a nevelő folyamatot különböző programok, tevékenységek által.

    2. Kialakíthatnak saját egyesületeket, amelyben összhangban kell lennie a csoport jellegzetességeinek vagy tevékenységének és a teljes piarista intézmény vonásainak.

    3. Elősegítenek olyan folyamatokat, amelyek az iskolában töltött idő után is megmaradnak, hogy az iskolai életet összekapcsolják a felnőtt élettel.

    4. Igyekeznek kielégíteni olyan szükségleteket, amelyeket a különféle nevelési szisztémák vagy a tulajdonképpeni iskolai struktúrák teljes mértékben nem tudnak.

  8. c. Plébániák[135]

    1. A plébániákat egy sokszínű plébániai közösség képezi, amely magában foglal olyan mozgalmakat és közösségeket, amelyeket különböző karizmák – köztük elsősorban a piarista karizma – éltet. Széleskörű részvételi lehetőséget adnak a világi hívőknek a különféle feladatkörökben.[136]

    2. Missziós és társadalmi elkötelezettségű plébániáknak kell lenniük, összhangban azzal, amit prédikálnak.

    3. A liturgiákat találékonyan, kellő ünnepélyességgel és lelkiségünknek megfelelő jellegzetességekkel tartják.

    4. Az evangelizációra és a hitoktatásra épülő nevelési opcióval rendelkeznek,[137] következésképpen gondoskodnak a gyermek-, az ifjúsági és a családi hitoktatásról. Lehetőséget nyújtanak az eleven, hiteles közösségi életre, amelynek tanúságtétele a valós életben mutatkozik meg. Elősegítik a papi, szerzetesi hivatások születését.[138]

    5. Elősegítik a hit, a kultúra és az élet közötti párbeszédet. Segítik az egyes családokat mindenféle szükségükben, különösképpen a neveléssel összefüggő kérdésekben. Nevelő jellegű programokat kezdeményeznek, amelyek által azokat a gyerekeket segítik, akik az iskolai életben hiányokkal, lemaradással küszködnek.

    6. Kezdeményezik olyan központok létrehozását, amelyek kimondottan arra szolgálnak, hogy kisgyerekek, serdülők és fiatalok kikapcsolódhassanak, együtt ünnepeljenek, egymással találkozzanak, s ahol nevelésüket és társadalmi beilleszkedésüket szolgálni lehet.

    7. Különösképpen törődnek a kisgyerekekkel és a fiatalokkal, hiszen ez a piarista szolgálat egyik jellemzője. „Különösképpen a kisgyerekekre és a fiatalokra kell gondot viselnie, hűen a kalazanciusi karizmához”.[139]

    8. A plébániai közösségek életében fontos szerepet kell betöltenie a Mária-tiszteletnek és a Kalazanci Szent József iránti tiszteletnek: „A Mária és Kalazancius iránti különleges tisztelet kell, hogy jellemezze.”[140]

  9. d. Templomigazgatóság

    1. Ha a templom az iskolához tartozik, akkor elsődlegesen az iskola és annak nevelő-lelkipásztori programjai szolgálatában áll;[141] viszont amennyiben a helyi keresztény közösség lelkipásztori ellátásával is foglalkozik, programjait a helyi irányelveknek megfelelően és az egyházmegyét irányító szervekkel szoros együttműködésben kell megszerveznie.

    2. Ha adott esetben egy templomigazgatóság nem kapcsolódik iskolához vagy kollégiumhoz, akkor lelkipásztori tevékenységeit illetően az érvényes rá, amit a plébániákról elmondtunk.

  10. e. Felnőttek nevelése

    1. Az iskolai élethez kapcsolódó, kiegészítő, a piarista szolgálattal összhangban álló nevelő tevékenység a tanulók szüleivel és más felnőttekkel való foglalkozás is, mind intellektuális, nevelő, mind lelkipásztori szempontból.

    2. Olyan, felnőttekre irányuló nevelő és lelkipásztori tevékenységeink is lehetnek, amelyek nem kapcsolódnak az iskolai élethez, viszont egyértelműen nevelő szándékból fakadnak.

    3. E széles nevelési körbe tartoznak: a felnőttek iskolája, a piarista egyházi közösségek, a piarista lelkiségi csoportok, a piarista testvériség csoportjai.

  11. f. Társadalmi munkákat, missziós feladatokat és önkéntes szolgálatot vállaló intézmények: SETEM, Piarista Missziós Önkéntesek stb.

    1. Előmozdítják az önkéntes szolgálatot vállaló intézmények létrejöttét, amelyek célja a harmadik világban történő nevelés, a piarista missziók és az önkéntesség minden fajtája, amely a leginkább szükséget szenvedőkkel való szolidaritásra és együttműködésre irányul.

    2. Fontos szerepet töltenek be a segítő társadalmi tevékenység kibontakozásában.

    3. Határozott nevelő és evangelizáló jellegük van, jóllehet tiszteletben tartják az emberek különféle gondolkodásmódját és hitbeli meggyőződését.

    4. A tevékenységre építve fejtenek ki nevelő hatást, és sokkal inkább tapasztalatok átadásán, mint fogalmak elsajátíttatásán fáradoznak.

  12. g. Gyermekcsoportok, ifjúsági mozgalmak és társulatok[142]

    1. A piarista intézményekre jellemző vonásokat viselik, ha nem is függnek közvetlenül egytől sem. Sajátos önállósággal rendelkezhetnek azzal a feltétellel, hogy a csoport és a piarista intézmény jellegzetességei összhangban vannak.

    2. A piarista iskolák, plébániák és más intézmények segítik létrejöttüket és támogatják őket, amennyiben az intézmény saját programja lehetővé teszi. Különféle céllal jönnek létre, a gyerekek és fiatalok „hittel kapcsolatos igényeiknek megfelelően”.[143]

    3. Nagyobb egyházi közösségekbe, csoportokba, mozgalmakba kapcsolódnak bele, amelyek lehetnek sajátjaink vagy másokéi.

    4. Általában véve eleget tesznek azoknak az elvárásoknak, amelyeket az iskoláinkban működő vagy azoktól függő csoportokkal és társulatokkal szemben megfogalmazunk.

  13. h. Piaristák részvétele egyházi vagy civil szervezetekben

    Minthogy az egész világot behálózó globalizációs folyamat részesei vagyunk, szükséges, hogy túllássunk saját konkrét intézményeink határán, s jelen legyünk olyan szervezetekben, amelyek a nevelési elképzelések és célkitűzések megvalósításán, összehangolásán fáradoznak akár egyházi, akár civil területen, helyi, nemzeti és nemzetközi szinten. Ily módon nagyobb lehetőségünk nyílik Kalazancius eszméinek terjesztésére, valamint mi magunk is gazdagodhatunk azáltal, amit másoktól tanulunk.

    Közösségeinknek támogatniuk kell ezt a jelenlétet, s közösségeink szabják meg, milyen mértékben vállalhatnak szerepet szerzeteseink ilyen jellegű szervezetekben.[144]

  14. i. Nevelők képzése

    A nevelők képzése nagyon fontos feladatunk, amelyet megkövetel tőlünk

    • Kalazancius példája, aki a tanárok kiváló nevelője volt;[145]

    • az egyház elkötelezettsége a világi hívek iránt;

    • a mai nevelési igény, amely arra ösztönöz bennünket, hogy olyanokat képezzünk, akik megsokszorozhatják munkánkat: ez apostoli stratégia.

    Ez a feladat különösen nehéz. Megköveteli tőlünk, hogy nagyon alapos és folyamatosan frissített felkészültségünk legyen, hogy legyünk képesek vezető, szervező szerepre, és mélyen éljük meg szerzetesi mivoltunkat. Nevelő intézményeinknek, az egyes provinciáknak és az egész piarista rendnek törekednie kell, hogy ennek az új apostoli feladatnak az egyház buzdítását követve eleget tudjon tenni.

  15. j. Szülők társulatai, szülők iskolája,[146] öregdiákok szervezetei[147]

    1. Intézményeinkben születnek, s intézményeink befogadják őket.

    2. Részt vesznek intézményeink irányításában.

    3. Elevenen él bennük a piarista karizma.

    4. A piarista jellegű képzés és nevelés helyei, segítik a családi életet és a gyerekek nevelését.

    5. Tevékenyen részt vesznek intézményeink iskolán kívüli és iskolai programjaiban.

    6. A velük való közvetlen együttműködésre ki van jelölve egy szerzetes piarista.

  16. k. Iskolán kívüli tevékenységek

    1. Egyik intézményünkhöz kapcsolódóan bontakoznak ki, s ebben az intézményben vagy máshol folyhatnak.

    2. Kimondottan nevelő jellegük van, kezdve a szabadidőben történő[148] és a nem formális nevelésen.[149]

  17. l. Lelkigyakorlatos házak

    1. Lehetőséget adnak tanulóink vagy intézményeinkkel kapcsolatban álló gyerekek és fiatalok lelki elmélyedésére vagy egyáltalán befogadásukra, s hogy ott találkozókat szervezhessenek.

    2. Szükségesek a gyerekek és a fiatalok lelkipásztori ellátásához.

Segítő kérdések és feladatok az egyéni reflexióhoz, a csoportos beszélgetéshez, döntések meghozatalához

  1. I. A Kalazancius által megélt piarista szolgálat

    Semmit sem érne a dokumentumnak ez az első fejezete, ha ezek után nem állítanánk magunk elé azt a kontextust, amely saját iskolánkat jellemzi. Lehet, hogy ennek az iskolának 300 éves történelme van, lehet, hogy csak egynéhány éves. Az iskola helyzetének, kontextusának megfogalmazása magával hozza tehát, hogy felidézzük az iskola történetét, bizonyos személyek emlékét, hagyományokat stb.

    Ezt az első fejezetet akkor dolgozzuk fel helyesen, ha például a következő kérdésekre válaszolunk:

    • Mi jellemzi ma azt a környezetet, ahol piarista munkánkat végezzük?

    • Összehasonlítva saját helyzetét az ebben a fejezetben leírtakkal vagy egy másik, A piarista karizma ma című dokumentumnak az első fejezetében (Karizmánk a történelem folyamán) találtakkal, milyen hasonlóságokat és különbségeket fedez fel?

  2. II. A mai piarista szolgálat az iskolában

    1. Milyenek a mi diákjaink?

      • Fogalmazza meg, milyen diákok hiányoznak a mi intézményünkből, amelyekről viszont igenis azt mondja a dokumentum, hogy piarista iskoláink elsősorban értük vannak!

      • Miben hasonlít ez a diák ahhoz, akit az I. fejezet vagy A piarista karizma ma című dokumentum II. fejezete említ?

      • Mit tudnánk tenni annak érdekében, hogy iskolánkba elsősorban olyanok járjanak, akik szolgálatára tulajdonképpen létrejött, vagy hogy legalább iskolánk elinduljon ezen az úton? Milyen az a diák iskolánk környezetében, akiről kifejezetten elmondható, hogy a „leginkább szegény”?

    2. Milyen személlyé szeretnénk diákjainkat nevelni?

      • Soroljon fel olyan jellemzőket, melyek hiányzanak a dokumentumból és A piarista karizma ma dokumentum 26., 27. és 28. pontjából!

      • Ez az elképzelés megfelel annak, amelyet nevelési terveink, pedagógiai programjaink megfogalmaznak? És mostani öregdiákjaink olyan személyek, amilyenekké alakítani szerettük volna őket?

      • Mit tudnánk tenni öregdiákjaink között, hogy felszínre hozzuk és továbbfejlesszük korábban kialakított személyiségvonásaikat?

    3. Ehhez milyen nevelőkre van szükségünk?

      • Hasonlítsa össze, mit mond ez és mit A piarista karizma ma dokumentum erre vonatkozólag!

      • Ilyen nevelőkről beszélnek a mi nevelési terveink és pedagógiai programjaink is? A jelenlegi nevelők megfelelnek ennek az eszményképnek?

      • Mit tudunk tenni, milyen úton-módon segíthetjük, hogy nevelőink megfeleljenek a kalazanciusi-piarista iskola elvárásainak? Jól megválogatjuk, milyen nevelőket, tanárokat alkalmaz az iskola?

    4. Milyen nevelő tevékenységet kell folytatnunk, s ezt milyen szervezésre és struktúrákra alapozzuk?

      • Sorolja fel azokat a jellegzetességeket, amelyek hiányoznak iskolájából, s azokat, amelyekkel ki lehetne egészíteni a dokumentumot!

      • Vesse össze ezeket a jellegzetességeket azzal, amit a Krédó, Küldetésünk és A piarista karizma ma dokumentumok mondanak!

      • A nevelési tevékenység és az iskola típusa megegyezik-e azzal, amit nevelési terveink és pedagógiai programjaink tartalmaznak? És a mi saját aktuális nevelő tevékenységünkkel, valamint jelenlegi iskolánkkal?

      • Hogyan tudnánk világosan felmérni, magunk elé állítani nevelő tevékenységünket? Értékeljük-e, ellenőrizzük-e nevelő tevékenységünket is, vagy csak a diákokat?

  3. III. A piarista szolgálat ma más területeken

    • Van-e valamilyen tevékenység, munkaterület, amelyet piaristának tartunk, s mégis hiányzik a dokumentumból?

    • A felsoroltak közül melyik létezik nálunk?

    • Ha alaposan megvizsgálják azokat a területeket, amelyen működnek, mit gondolunk, mindegyikről elmondható, hogy piarista szolgálat?

    • Gyűjtse össze A piarista karizma ma dokumentumból mindazt, ami iskolán kívüli intézményeinkre vagy az iskolán kívüli piarista munkára vonatkozik!

    • Ezek közül melyeket kellene jobban felkarolni és nagyobb figyelemmel kísérni?

1. Vö. Vincenzo Berro: Annotazioni, I, 73. o. (Severino Giner Guerri által javítva)

2. Ludwig von Pastor: Geschichte der Päpste, XI. kötet, Freiburg im Breisgau 1927, 433. o.

3. Vö. Vincenzo Berro: Annotazioni, I, 73. o.

4. Vö. 44. Egyetemes Káptalan, 1997: Declaración sobre la escuela: Nada nos va a hacer abandonar. [Nyilatkozat az iskoláról: Semmi sem vehet rá, hogy elhagyjuk.]

5. II. János Pál pápa Megszentelt élet kezdetű apostoli buzdítása, Szent István Társulat, Budapest 1996, 96. pont.

6. A Katolikus Nevelés Kongregációja: A katolikus iskola a harmadik évezred küszöbén, 1998, 15. pont.

7. Vö. Carta Apostólica de Juan Pablo II al P. General, (24. 06. 1997) 3–4. pontok.

8. Vö. Ecclesia in America, Libreria Editrice Vaticana (1999. január), 71. pont.

9. Josep María Balcells: Declaración Institucional en el „Ano Internacional de la Familia, 1994”.

10. Vö. 44. Egyetemes Káptalan, 1997: Declaración sobre la escuela, 2. pont; vö. Oktatás – rejtett kincs. A Jacques Delors vezette Nemzetközi Bizottság jelentése az UNESCO-nak az oktatás XXI. századra vonatkozó kérdéseiről, Osiris, Magyar UNESCO Bizottság, Budapest, 1997.

11. 44. Egyetemes Káptalan, 1997: Declaración sobre la escuela, 2. pont.

12. 44. Egyetemes Káptalan, 1997: A piarista karizma ma, 5. pont.

13. Vö. Carta Apostólica de Juan Pablo II al P. General (24. 06. 1997).

14. Vö. 44. Egyetemes Káptalan, 1997: A piarista karizma ma, 10–18. pontok.

15. Constitutiones S. Josephi Calasanctii (1622) 5. (A továbbiakban: CC)

16. ugyanott, 26.

17. ugyanott, 5.

18. ugyanott, 25.

19. J. M. Lesaga – M. A. Asiain – J. M. Lecea: Documentos fundacionales de las Escuelas Pías, Ediciones Calasancias, Salamanca 1979, 211. o., 3–5. pontok.

20. Vö. Dionisio Cueva: Calasanz. Mensaje espiritual y pedagógico, ICCE, Madrid, 1973, 1195–1445. pontok.

21. Tonti bíboroshoz írt emlékirat, 4. pont.

22. Osvaldo Tosti: Carisma y espiritualidad de Calasanz, in El carisma de José de Calasanz, Cuadernos 22, ICCE, Madrid 1999, 54. o.

23. Vö. CC 175, 203; Kalazanci Szent József és a piarista lelkiség. Összefoglaló tanulmány, Budapest, Magyar Piarista Tartományfőnökség 1996, 80. pont.

24. György Sántha: San José de Calasanz. Obra pedagógica, BAC, Madrid 19842, 506kk o.

25. Vö. CC 5, 191–194; 44. Egyetemes Káptalan, 1997: A piarista karizma ma, 8, 28. pontok.

26. Vö. CC 4, 198; 44. Egyetemes Káptalan, 1997: A piarista karizma ma, 8, 27. pontok.

27. Vö. CC 2; 44. Egyetemes Káptalan, 1997: A piarista karizma ma, 8, 26. pontok.

28. Vö. Formación de los profesores de las Escuelas Pías en el Espiritu Escolapio, tema 4, Roma 1993, cap. 3.

29. Vö. CC 198, 216.

30. CC 116, 213; Tonti bíboroshoz írt emlékirat, 9. pont.

31. Discurso de Juan Pablo II al 44o Capitulo General (5 julio 1997), 2. pont.

32. György Sántha: San José de Calasanz, i. m., 273–276. o.

33. Vö. CC 4.

34. Vö. CC 5.

35. Vö. CC 197; Kalazanci Szent József és a piarista lelkiség, i. m., 104. pont.

36. Kalazanci Szent József és a piarista lelkiség, i. m., 92–99. pontok.

37. Tonti bíboroshoz írt emlékirat, 9. pont.

38. György Sántha: San José de Calasanz, i. m., 273–276. o.

39. ugyanott, 112–113. o.

40. Vö. CC 203–211; Carta Apostólica de Juan Pablo II al P. General (24. 06. 1997), 2, 5. pontok.

41. Vö. CC 316–334. pontok.

42. Tonti bíboroshoz írt emlékirat, 26. pont.

43. Epistolario di san Giuseppe Calasanzio, (ed. da Leodegario Picanyol) vol. IV., Ed. Calasanctianae, Roma, 1952, 1442. levél. (A továbbiakban: EP)

44. CC 178.

45. Giovanni Ausenda: Apostolato extra-scolastico nella tradizione scolopica, Curia Generalizia dei Padri Scolopi, Roma, 1983 (Coll. Quaderni 5).

46. CC 200; Kalazanci Szent József és a piarista lelkiség, i. m., 77, 91. pontok.

47. CC 184; Kalazanci Szent József és a piarista lelkiség, i. m., 59. pont.

48. Vö. Freire, P.: A la sombra de este árbol, El Roure, Barcelona, 1997.

49. Vö. Luis Padilla: Intuiciones de Calasanz sobre la formación escolapia, ICCE, Madrid 1998, cap. IV; EP 1332, 1443, 1333.

50. György Sántha: San José de Calasanz, i. m., 618. o.

51. Kalazanci Szent József és a piarista lelkiség, i. m., 55. pont.

52. Kalazanci Szent József és a piarista lelkiség, i. m., 55. pont.

53. Vö. A Kegyes Iskolák Rendjének Regulái, 100–104. (A továbbiakban: Regulák)

54. Capitolo Generale Speciale: Dichiarazioni e Decreti, Curia Generalizia, Roma, 1970, 130–138, 140–141, 231, 324–328. pontok. (A továbbiakban: DD)

55. Vö. Nem Keresztények Titkársága: Diálogo y Misión, 1984.

56. Vö. Ecclesia in America, i. m., 71. pont.

57. Vö. Regulák, 115.

58. Vö. Congregación General: La misión de las Escuelas Pías en la Nueva Evangelización, ICCE, Madrid, 1995, 158kk pontok.

59. Vö. XLI Capítulo General: Los escolapios se interrogan, Ediciones Calasancias, Salamanca, 1980.

60. Vö. Andreu Trilla: Tender hoy a la pobreza evangélica..., in Analecta Calasanctiana, 77–78 (1997).

61. II. János Pál pápa Megszentelt élet kezdetű apostoli buzdítása, i. m., 42. pont.

62. Vö. Regulák, 105–108.

63. Vö. II. János Pál pápa Megszentelt élet kezdetű apostoli buzdítása, i. m., 96. pont.

64. ugyanott, 96. pont.

65. 44. Egyetemes Káptalan, 1997: A piarista karizma ma, I. 5. pont.

66. Tonti bíboroshoz írt emlékirat, 10. pont.

67. CC 23.

68. CC 203, 207; A Kegyes Iskolák Rendjének Konstitúciói, 89, 107. (A továbbiakban: Konstitúciók); Regulák, 111.

69. CC 16, 19, 21, 23, 26; Konstitúciók 105; Regulák, 97.

70. Josep María Balcells: Declaración Institucional en el „Ano Internacional de la Familia: 1994”.

71. H. J. Sokalski, C.: Ano Internacional de la Familia. Mensaje al Simposio Escolapio de Pedagogía.

72. Capitulo General Especial: Declaración sobre la espiritualidad calasancia, Roma, 1971, 138. jegyzet; Konstitúciók, 89; Regulák, 104.

73. Vö. II. János Pál pápa Megszentelt élet kezdetű apostoli buzdítása, i. m., 98. pont.

74. Vö. Carta Apostólica de Juan Pablo II al P. General (24. 06. 1997).

75. Tonti bíboroshoz írt emlékirat, 9. pont; Kol 2,2–3

76. Jn 14,6kk; 18,37; 1Tim 2,4–5; II. János Pál: Redemptor hominis, 7–10. pontok; Regulák, 103.

77. CC 6 és 7; Konstitúciók, 9–10 és 102.

78. Vö. Congregación General: La misión de las Escuelas Pías en la Nueva Evangelización, i. m., 99, 109, 110. pontok.

79. Vö. Formación de los profesores de las Escuelas Pías en el Espiritu Escolapio, tema 4, Roma 1993, cap. 3.

80. Vö. Congregación General: La misión de las Escuelas Pías en la Nueva Evangelización, i. m., 126. pont.

81. Vö. II. János Pál pápa Megszentelt élet kezdetű apostoli buzdítása, i. m., 96. pont.

82. Vö. Congregación General: La misión de las Escuelas Pías en la Nueva Evangelización, i. m., 116. pont.

83. Vö. CC 2; Tonti bíboroshoz írt emlékirat, 5. pont; DD 123–124.

84. Vö. Tonti bíboroshoz írt emlékirat, 9, 11 és 26. pontok; CC 203; DD 45, 109–111; Regulák, 101.

85. Konstitúciók, 2.

86. Konstitúciók, 87.

87. Regulák, 109.

88. Vö. Congregación General: La misión de las Escuelas Pías en la Nueva Evangelización, i. m., 122. pont.

89. Vö. 44o Capítulo General: Documentos: Misión, in Ephemerides Calasanctianae, ottobre 1997, no 10 (465. oldal).

90. Ecclesia in America, i. m., 18. pont.

91. EP 471.

92. Vö. CC 23. pont.

93. Vö. J. L. Corzo: Los cristianos hoy en la escuela calasancia, in Analecta Calasanctiana, 77–78 (1997).

94. VI. Pál Pápa: Evangelii Nuntiandi, 20. pont.

95. Vö. Oktatás – rejtett kincs, i. m.

96. CC 2; Tonti bíboroshoz írt emlékirat, 15. pont.

97. 44. Egyetemes Káptalan, 1997: A piarista karizma ma, 26. Pont; Tonti bíboroshoz írt emlékirat, 25. pont.

98. VI. Pál Pápa: Evangelii Nuntiandi, 29. pont. Puebla, 1040.

99. Vö. Primer Congres Internacional de Ciutats Educadores, Barcelona, noviembre de 1990.

100. 44. Egyetemes Káptalan: Politikák: V, 1.

101. CC 210.

102. VI. Pál Pápa: Evangelii nuntiandi, 19. pont.

103. II. János Pál: Redemptoris missio, 20. pont.

104. CC 2.

105. Tonti bíboroshoz írt emlékirat, 7. pont.

106. Kalazanci Szent József és a piarista lelkiség, i. m., 92–99. pontok.

107. CC 216.

108. CC 216.

109. CC 216.

110. Vö. CC 197; Kalazanci Szent József és a piarista lelkiség, i. m., 104. pont.

111. EP 181; Vö. Tonti bíboroshoz írt emlékirat, 23, 26. pontok.

112. György Sántha: San José de Calasanz, i. m., 352–359.

113. Kalazanci Szent József és a piarista lelkiség, i. m., 50. pont.

114. Vö. Luis Padilla: Intuiciones de Calasanz sobre la formación escolapia, ICCE, Madrid 1998.

115. Kalazanci Szent József és a piarista lelkiség, i. m., 76. pont.

116. Vö. Oktatás – rejtett kincs, i. m. 76–78. o.

117. György Sántha: San José de Calasanz, i. m., 618.

118. Konstitúciók, 91.

119. ugyanott.

120. Vö. CC 186–192; 198; 212–216; 190–191; 202.

121. Congregación General: La misión de las Escuelas Pías en la Nueva Evangelización, i. m., 221kk pontok.

122. ugyanott, 192kk pontok.

123. Vö. Regulák, 109–115.

124. Vö. CC 2; 175; 203.

125. 44. Egyetemes Káptalan, 1997: A piarista karizma ma, 18. pont. Vö. Regulák, 94–95.

126. Vö. Regulák, 136–141.

127. 44. Egyetemes Káptalan, 1997: A piarista karizma ma, 26. pont.

128. Regulák, 136; Konstitúciók, 95.

129. 44. Egyetemes Káptalan: Carisma y ministerio: una historia que recordar, una historia que construir, I., Líneas de acción de las Escuelas Pías (Cuadernos 20), Publicaciones ICCE, Madrid, 1997, 46.

130. 44. Egyetemes Káptalan, a missziókról szóló VII. politika címe.

131. Konstitúciók, 25, 26.

132. Vö. Regulák, 137.

133. 44. Egyetemes Káptalan, 1997: A piarista karizma ma, 26. pont.

134. Regulák, 113 és 136. pontok; 44. Egyetemes Káptalan, 1997: A piarista karizma ma, 26. pont.; DD 929.

135. Konstitúciók, 92; Regulák, 140.

136. 42o Capítulo General, Parroquias escolapias, in Documentos del 42o Capítulo General de los PP. Escolapios, Ediciones Calasancias, Salamanca, 1986 (Cuadernos 9), 2.7. pont (21–22. o.).

137. Konstitúciók, 87; Regulák, 109.

138. 42o Capítulo General: Parroquias escolapias, i. m., 31–37. old.

139. ugyanott, 2.4. pont.

140. ugyanott, 2.8. pont.

141. CC 178.

142. Regulák, 113.

143. Regulák, 113.

144. Regulák, 136; Konstitúciók, 95.

145. Memorial a los cardenales Giustiniani, Lancelotti y Soana, in Salvador López: Documentos de San José de Calasanz, Editorial Calasancia Latinoamericana, Bogotá, 1988, 172–174.

146. Vö. XLI Capítulo General: Los escolapios se interrogan, i. m., 1980, 236.

147. Regulák, 128.

148. Regulák, 126.

149. Regulák, 125.

dugo@szepi_PONT_hu