\generalsignature{-1}
\def\AkkordMagassag{p}
\cim{Milyen jó a mi Urunknak}{147}
    {Én is áldás-békességgel}
\duma{%
Mi-lyen jó a mi U-runk-nak é-ne-kel-ni, da-lol-ni,
de szép a mi Is-te-nün-ket ál-dó szó-val dí-csér-ni. }
\Tempo{Rubato}
\startpiece
\n\qsk\ak F\Qqbu fghh\aku{}{-7}\Qqbu hhhh\en\b
\n\akm d\Qqbu hhih\ak C\Dqbu gg\ak F\qa h\en\b
\n\ak B\Qqbu fghh\akm a\Qqbu hhhh\en\b
\n\akm d\Qqbu hfgh\ak C\Dqbu gg\ak F\qa f\en
\Endpiece
\sskip
\Va{Az Úr egybegyûjti népét, újjáépül városa, \par
sebeinket bekötözi, megtört szívünk gyógyítja.
}
\V{Õ, aki a csillagoknak számát el nem feledi, \par
számontartja valamennyit, mindet nevén nevezi.
}
\V{Nagy Õ, a mi Urunk, s nincsen erejének határa, \par
emberi ész fel nem fogja, milyen nagy a tudása.
}
\V{Szegény embert védelmezi, bátorítást ad neki, \par
de aki a rosszban kitart, magához nem engedi.
}
\V{Zengjen lantok víg zenéje, háladal dicsérje Õt, \par
aki felhõt ad az égre, földre áraszt jó esõt.
}
\V{Füvet sarjaszt, magot érlel hegytetõn és völgy ölén, \par
tõle kapja eledelét minden, mi a földön él.
}
\Vb{Gyönyörûsége az Úrnak mindaz, aki féli õt, \par
aki bízik irgalmában, támasz annak és erõ.
}
\V{Dicsérje az élõ Istent az õ népe s nemzete, \par
hiszen százezerszer áldott minden igaz gyermeke.
}
\V{Táplál búza legjavával, népének békét ígér, \par
leküldi a földre szavát, s az mint szélvész, odaér.
}
\V{Havat terít, mint a gyapjút, dér hamuját hinti szét, \par
jéggé fagynak mind a vizek, ki bírja el hidegét?
}
\V{Szavát újra földre küldi, gyorsan olvad már a jég, \par
a nagy vizek megáradnak, mikor föltámad a szél.
}
\V{Kire az Úr szavát bízta, Isten népe az a nép, \par
legyen érte neve áldott kezdet óta, örökké.
}\Vc{}