\generalsignature{-3}
\cim{Messze Babilonban}{137}
    {Szomorú fûzfának}
\duma{%
Mes-sze Ba-bi-lon-ban fo-lyó-par-ton ül-tünk,
ül-tünk és zo-kog-tunk, Si-ont em-le-get-tük. }
\Tempo{Rubato}
\startpiece
\n\qsk\akm c\Dqbu gf\Dqbu ig\ak B\ca f\qa b\en\b
\n\ak{Asz}\Dqbu cd\Dqbu ed\ak B\ca b\qa b\en\b
\n\ak{Esz}\Dqbu ef\Dqbu gh\akm f\ca g\qa f\en\b
\n\ak G\Dqbu gd\akm b\Dqbu e{_d}\ak C\ca c\qa c\en
\Endpiece
\sskip
\Va{Lantunk fûzfa ágon, dalos ajkunk zárva: \par
rabtartó-parancsra nem dalol az árva.
}
\V{De õk ránk rivalltak: ,,Sion dalát! Rajta!'' \par
Víg énekszót kíván minket gyötrõ falka.
}
\V{Urunk szép dalait hogy is énekelnénk? \par
Messze idegenben dalolni hogy mernénk?
}
\Vb{Téged Jeruzsálem ha elfeled szívem, \par
béna legyen jobbom, átok verjen engem!
}
\V{Nyelvem száradjon el, ha nem emlegetlek, \par
minden kincsem között legtöbbre nem teszlek!
}
\V{Téged Jeruzsálem minden nép átkozott, \par
Babilon leánya reád romlást hozott.
}
\Vc{Mégis felvirágzol, mert az Isten szeret, \par
aki most leigáz, egykor megemleget.
}