\generalsignature{1}
\def\AkkordMagassag{p}
\cim{Istenünk, oltalmunk}{90}
    {Hová mégy, hová mégy, tizenkét kõmûves}
\duma{%
Is-te-nünk, ol-tal-munk kez-det-tõl ö-rök-ké,
nem hagysz a sem-mi-be vis-sza-hull-ni töb-bé. }
\Tempo{Parlando}
\startpiece
\n\qsk\ak G\rlap{\sk\sk\smallnotesize\fermataup o\normalnotesize}\Tqbu ghi\Tqbu ihg\en\b
\n\ak C\Tqbu ghi\Tqbu ihg\qp\en\b
\NOtes\ak G\Tqbu ghi\en\n\Tqbu iig\en\b
\n\hak{\s2}C\rlap{\sk\sk\ak D}\Qqbu ighg\en\b
\n\akm e\qa e\ferm\qa e\qp\en
\Endpiece
\sskip
\Va{Ezer év elõtted gyorsan tûnik tova, \par
mintha egyetlen éj õrváltása volna.
}
\V{Életünk szétfoszló hajnali álomkép, \par
reggel nyíló virág, amely nem lát estét.
}
\V{Emésztõ haraggal talán elvetsz minket? \par
Szemed elõtt tartod vajon vétkeinket?
}
\V{Életünk folyama nyomtalan ködbe vész, \par
elhajló sóhajként tûnik el az egész.
}
\V{Áldd meg bölcs derûvel életünk alkonyát, \par
taníts számbavenni napjainknak sorát.
}
\Vb{Áraszd ránk irgalmas üdítõ kenetként; \par
Miért késel Uram? Arcod fordítsd felénk!
}
\V{Töltsön el szerelmed hajnal hasadáskor, \par
egész nap áldhassunk, vigadozva újból.
}
\V{Kárpótold örömmel szenvedésünk napját, \par
csodás tetteidet hadd lássa meg szolgád.
}
\V{Mi Urunk, jóságod fölöttünk virrasszon, \par
két kezünk munkája tõled áldást kapjon.
}
\V{Háromegy Istenünk tied a dicsõség, \par
amint kezdet óta, most és mindörökké.
}\Vc{}