\generalsignature{-2}
\cim{Szeretlek Istenem, szabadítóm}{18}
    {Látom a szép eget fölöttünk fényleni}
\duma{%
Sze-ret-lek Is-te-nem, sza-ba-dí-tóm, vá-ram,
e-rõs Szik-lám, ná-lad men-he-lyet ta-lál-tam. }
%
\Tempo{Lassan}
\startpiece
\n\qsk\akm c\qa{jkj}\slur ihu1\ibl0i{-2}\beginmel\qb0i\endmel\tbl0\qb0h\en\b
\n\ak G\ha{gg}\en\b
\n\akm c\qa{jgih}\en\b
\n\ak F\ha f\qa f\qp\en\b
\n\ak B\qa{ihig}\en\b
\n\akm c\ha{eg}\en\b
\n\ak F\qa{fc}\ak G\qa{ed}\en\b
\n\ak C\ha c\qa c\qp\en
\Endpiece
\sskip
%
\Va{Körülöttem tátong örvényeknek mélye, \par
megragadott engem halál kelepcéje.
}
\V{Nyomorúságomban én az Urat hívtam, \par
hozzá kiáltottam gyötrelmemben, kínban.
}
\V{Meghallgatta szómat, legyen érte áldott, \par
A megnyílott égbõl érettem leszállott.
}
\V{Arcának fényétõl felhõ oszlott széjjel, \par
szavától a föld is megrendült a mélyben.
}
\V{Hatalmas kezével kimentett az árból, \par
felemelt magához halál országából.
}
\V{Kivezetett tágas, szabad, dús mezõre; \par
így szeretett engem, hála legyen érte.
}
\V{Istenem, kitárom szívemet elõtted, \par
te utadon járok, el nem állok tõled.
}
\V{Hûségedet látja, aki hozzád hû volt, \par
õszintéhez, jóhoz te is õszintén szólsz.
}
\Vb{Egyenes és tiszta, nyitott szívet kívánsz, \par
de a hamis ember ravasz eszén túljársz.
}
\V{Egyszerû, szegény nép mentséget lel nálad, \par
de a nagyralátók szívét megalázod.
}
\V{Sugárzik rám fényed, ragyog a sötétség, \par
meggyújtottad lámpám, megszûnt minden kétség.
}
\V{Igaz az Úr útja, szavát tûz próbálta, \par
oltalmat ad annak, aki tõle várja.
}
\V{Ki az erõs Isten, ki az Úr, ha Õ nem? \par
Határtalan Jóság: felövez erõvel.
}
\V{Gyorssá tetted lábam, mint a szarvas lábát, \par
átnyújtottad nékem üdvösséged pajzsát.
}
\V{Fenntartott a jobbod, jóságod tett naggyá; \par
megtoldottad léptem, széles utat adtál.
}
\V{Éljen az Úr! Áldjuk! Zengjen a dicséret! \par
Neved áldom dallal valamennyi népnek.
}\Vc{}