\cim[18]{Én Istenem, én Istenem\ldots}{}{22. zsoltár}{\meterfrac44}{0}
\duma[-4]{%
Én Is-te-nem, én Is-te-nem, mi-ért hagy-tál el en-ge-met,
tá-vol van az én meg-tar-tá-som-tól ó-vó sze-med.
}
%
\startpiece
\n\qsk\ak H\Dqbu{_e}c\vDqbu bec3\Dqbu{^f}f\Dqbu{=e}{_e}\en\b
\n\Dqbu{_e}{=e}\Dqbu{^f}e\Dqbu{_e}{=e}\Dqbu{_e}c\en\b
\n\chmeter54\akm a\Dqbu ab\Dqbu c{_e}\Dqbu{=e}{^f}\Dqbu e{_e}\Dqbu ca\en\b
\n\chmeter44\ak H\ibbu0N1\roff{\tbbu0}\qb0{ab}\tbbu0\tqh0b\qa b\hp\en
\Endpiece
\sskip[18pt]
%
\Va{%
Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet, \par
távol van az én megtartásomtól óvó szemed. \par
Kiáltok én nappal-éjjel s meg se hallgatsz Uram, Isten, \par
pedig itt élsz dicséreteink közt a szívünkben.
}
\V{%
Az atyáink benned bíztak, bíztak s el nem hagytad õket, \par
az ellenség fogait egyenként összetörted. \par
De most engem csak csúfolnak, ajkukat félrevonják, \par
Várják az Úr szabadítsa hát meg a hû szolgát.
}
\V{%
Mert tudják, az én Istenem, kezdetektõl csak Te voltál, \par
Te vontál ki anyámnak méhébõl, Te tápláltál. \par
Ne távozzál tõlem messze, mert a nyomor közel vagyon, \par
de én hiszem, a karodon kívül nincs oltalom.
}
\V{%
Környül vettek engem bikák, szarvaik közt présben állok, \par
eltátották szájukat mint dühödt oroszlánok. \par
Kiönttettem mint büdös víz, csontjaim is széthullottak, \par
tagjaimban szívem mint a viasz, úgy szétolvadt.
}
\V{%
Megszáradott mint a cserép, minden nedvem, minden erõm, \par
az én nyelvem az ínyemre száradt a sír elõtt. \par
Tenyeremet átlyuggatták, szöggel verték lábfejemet, \par
ebek hada piros palástomra kockát vetett.
}
\V{%
Ne távozzál messze, Uram, mert a nyomor közel vagyon, \par
én Istenem, ki lehet fölöttünk az oltalom, \par
én Istenem, ki lehet fölöttünk az oltalom,
}\Vb{}\Vc{}