Kimegy a magvető,
Hinti szét a magot;
Aranyló magocskák,
Jó földbe hulljatok!

Ne útfél fogadjon,
hol a láb eltapos,
károgó madarak
éhesen lesnek ott.

Ne kemény köves föld,
szomjazó kis gyökér
bárhova indul ott,
mindenütt követ ér.

Tövises földbe se
jussatok, hulljatok,
Hol a gyom rabol el
levegőt és napot.

Égi mag, Ige-mag
hova hull, hova jut?
Annyi szív csupa gyom,
vagy kemény, mint az út.

Új szívet kérek én
Tőled, ó, Istenem,
Te segíts, hogy e szív
puha, jó föld legyen!