Vagyok kerékszeg, semmi más.
Nem ritkaság, és nem csodás.
A kerék zúg, a hám ragyog,
Én néma, fénytelen vagyok.
Derült vagy ólmos ég alatt,
A kocsi szüntelen halad.
Én tartom a nagy kereket,
Vagyok erő és szeretet.
A kocsi útja végtelen.
De nekem nincs, csak egy helyem.
Itt forgok, forgok csendesen,
Míg elkopok és kiesem.
Nem voltam ritkaság, csodás,
Csak egy kerékszeg, semmi más.
Helyembe hoznak más szeget,
És a kocsi tovább mehet.
