Eltáncolom a fájdalmat
míg sós olívaként csöppekké nem
sűrűsödik az arcomon
Eltáncolom a kristály-könnyeket
melyek rég kővé változtatták
már vállamat
Eltáncolom a gyűlöletbe csapott
a gyűlöletből közönybe fulladt
szerelem bánatát
Eltáncolom a félelmet
félelmet a magánytól
szorongást az elhagyástól
Eltáncolom a dühöt
míg el nem szabadul és
folyóként
a karomon lefut
Eltáncolom a csalódást
beteljesületlen vágyaim
és a túl sokáig tartó álmok felett
Porba táncolom démonjaimat
a lábam alatt
elsöpröm őket
örvénylő spirálban
Mert csak ezután tudom eltáncolni
ami a szívről
és a vérről zeng
A térben
a szavak között
feszülő térben
Ahol a szavaknak értelme nincs
Táncolok s csak öröm VAN…
I dance the pain until it stands
in acrid drops like olive brine
upon my face
I dance the crystalline tears
that long ago turned
my shoulders into stone
I dance the sorrow
of love turned to hatred
and hatred to indifference
I dance the fear of
loneliness and the anguish
of abandonment
I dance the anger
until it rages free
and runs down my arms
like rivers
I dance the disappointment
of expectations unfulfilled
and dreams too long deferred
I dance all my demons
into dust beneath my feet
sweeping them away
in spiraling centrifuge
Only then can I dance
that which sings
the heart and blood
In the space
between the spaces
that lie between the words
Where words have no meaning
I dance and joy IS…
