Miniszter Úr, Kedves Barátom!
engedd meg, hogy magázzalak,
oly nagy köztünk a rangkülönbség;
gerinces Ön, s én ázalag.
Ön mondá, hogy már készülőben
egy újabb törvénytervezet,
mely minket a fakultativos
hitoktatáshoz elvezet;
s Ön ezt helyesli, hirdetvén, hogy
a lelkiismeret szabad.
(Ez alapon Rousseau törölné
az összes többi tárgyakat!)
Henrik királynak büszke trónért
Páris megért egy szentmisét,
de bársonyszék és szabad hittan
hát sem éppen semmiség!
Magyar műveltség vallás nélkül?
Miniszter Úr, nevetni kell,
hiszen az egész kultúránkat
a keresztkútnál kezdtük el.
Az első kedves gügyögésünk
a mély hitünkről mond regét,
az „ysa pur es chomov vogmuc”
s a königsbergi töredék,
a példázatok, szép legendák,
a siralmak és himnuszok…
S Balassi két szerelmi dal közt
bűnbánatos zsoltárt susog.
Aztán a magyar szellem-élet
Tovább a hit körül forog,
Erről vitáznak szenvedéllyel
Pázmány s a prédikátorok,
Zrínyink hatalmas époszához
a Szent Szűztől kér ihletet,
s egy délceg bécsi gárda-hadnagy
a vallásról bölcselkedett;
s törékeny testtel, rossz tüdővel,
amely tipol, liheg, zihál,
a lélek halhatatlanságát
hirdette jó Vitéz Mihály;
majd Berzsenyi az Istenséghez
zengett fohászos háladalt,
és Kölcsey meg úgy könyörgött,
hogy „Isten áldd meg a magyart!”
És Arany János azt kívánta, –
Ez nem hazugság, nem rege, –
hogy kis kacsóit összetéve
imádkozzék a gyermeke.
De hallgassuk meg tán Petőfit,
a Szabadságnak dalnokát:
az Istenünkre esketett fel,
hogy nem leszünk rabok tovább.
Hitünknek ősi lombos fáját
nem érte semmi hervadás:
tragédiáját Úr szavával
fejezte be a nagy Madách.
Aranykötésű imakönyvről
dalolt Reviczky boldogan,
s az Illés tüzes szekerével
Adynk az ég felé rohan.
Itt minden művész, mint Jákob
az angyalokkal vív tusát,
hadd említsem csak Liszt miséit
és Munkácsynak Krisztusát…
Hát mindezért bizony honunkban
Tompult az agy, fakult a szív,
Ha vallásunknak oktatása
csak amolyan fakultatív.
Magyar kultúra vallás nélkül
ott lenne, hol a mádi jó
izrélita. – Miniszter Uram
Önt várja már a rádió.

                                Addio!