Érte őket a szilveszter babazsúron,
Trombitáló gyermekterror közepette.
És érte őket külön kontinenseken;
Vagy farkasszemet nézve hajnalig
Jobb és baloldali páholyból.
Érte őket az újév koncerten,
Zajmasszában, keverőpult mellett.
Buckalakók közé köpte ki őket az óév,
Sétahajón és űrrepülőgépen menekültek;
Sajgó tagokkal, kórháznyugalomban…
Ködrojtok, gőzölgő, néma völgyek,
Andezitfalú szurdokok.
A légköri őrjöngés szeszélyes
Szüneteiben békültek.
Mint aki első osztályú utas akart lenni,
És végül mégis kalauz lett;
Vagy labdaszedő
A Roland Garroson.
Térey János (1970) József Attila-díjas költő, drámaíró, műfordító
Forrás: Új Ember magazin 2012. január