Viszontlátásra

Túlnanról nem üzent még
soha senki
Az eltávozott nem ad jelet
s nem kívánkozik vissza
nyomorúságunk siralomvölgyébe
Ráncba szedem magamat:
a boldog Odaát csillagösvényén
ne várd hiába jöttömet
Viszontlátásra

Megátalkodott

Szerteszerint sumákolják,
hogy sose térsz vissza.
Mit se adok a locsifecsi,
kárörvendő káricálásra.
Nem leszek magamhoz méltatlan,
nem mondok le rólad,
nem nyugodhatok bele
a meg-megkísértő, reménytelen
és kibírhatatlan magánosságba.
Visszakövetellek mindétig:
megátalkodott hűséggel
hazaimádkozlak.

Szánalomból

A bogár hanyattesve kalimpált
ízelt lábaival.
Reménytelennek látszott
kínos küszködése.
Nem bírtam tovább nézni
keserves kapálózását,
szánalomból fölsegítettem.
Araszolt valamicskét,
donogva fölrebbent, elszállt.
     ***
Szánalomból segítsd föl
hanyattesett, árva bogaraidat.
Repülésre ugyan nem futja már
eltékozolt erejükből,
de elporoszkálhatnak még
közel, Uram, hozzád.