Ha asztalod már tele finom falatokkal,
Ha poharadból a víz soha nem fogy el,
Gondolsz-e mondd akár egyszer azokkal,
Kiket sorsuk a forráshoz nem enged el?

Ha kinn a sötétség, de benn lámpa világít,
Ha kinn hideg szél fúj, fagyos hóban a táj,
S te szobád melegében megtehetsz bármit,
Mondd, gondolsz azokra kiknek létezni fáj?

Ha kosarad roskadásig már tele raktad,
Ha nálad mindig bőség és béke lakik,
Tudsz-e azokról, akik jól sose laktak,
S hiszed-e, hogy minden rendben van itt?

Ragaszkodsz-e születés jogaidhoz?
Hiszed-e a világ csak terád figyel,
S gondolsz-e arra, a jövő még mit hoz,
S mások jövőjéért mondd, te mit teszel?

Mert egy a világ, ki nem léphetsz belőle,
Ami egynek rossz, az mindenkinek fáj,
Ideje hát, hogy ne csak követelj tőle,
Hanem adj is neki, hogy emberré válj.