Kunszery Gyula:

Verses krónika 1947-ről

Hatvan évnél fiatalabbak számára kommentálta: KF.

Tizenkilenc százra írtunk negyvenhetet
Hogy Megváltó Urunk e földre született;
„hullatja levelét az idő vén fája…”
Imhol ez esztendő magyar krónikája.

Január

„Jól” kezdődik ez év: álsággal, válsággal,
Szegény embert húzó sok gubancossággal.
Politikus urak vadásznak Hegyesen,
S lőnek rókát, nyulat – és bakot, vegyesen.
S azalatt Pest-Budán Rajk s Péter Gábor át-
kutatja az összeesküvők táborát.
A „Magyar Közösség” ím lakat alatt van,
Színültig megtelt az Andrássy-út Hatvan.
A rendnek őrsége dolgozik remekül,
Hurokból csupán a Saláta[1] menekül.

1. Saláta Kálmán fejére Münnich Ferenc bp-i r.főkap. 10000 Ft-ot tűzött ki.
Azonnal megszületett a bonmot, a főkap a legnagyobb árdrágító tízezret
kínál egy fej salátáért.

Február

Kovács Béla volt a kisgazdák titkára,
Csakhogy a rendőrség rájött a titkára:
Hogy ő is tagja az összeesküvésnek,
S megtorló lépések egy percet sem késnek.
A szocdemek pedig kongresszusra gyűlnek,
Három napig szörnyű sokat lefestülnek,
S végül is megmossák a Peyerék fejét…
(Februáriusra tán ennyi is elég.)

Március

A féléves válság megoldódik végre,
„új szemek, új arcok kacagnak az égre”,
Régibb miniszterek búsan elköszönnek,
S elárvult helyükre most újabbak jönnek:
Mihályfi meg Veres és a Dinnyés Lajos,
S Fakultatív Gyuszi, amaz Ortutajos…
Kovácsolják már a három évnek tervét,
S felvetik a szabad hitoktatás elvét.
Ez utóbbi szörnyű elkeseredést szül.
Tutusunk nagy bölcsen meghátrál a vésztül.

Április

Az alvó természet lassan újra éled…
Összeesküvőkre lesújt az ítélet,
Egyesekre halált, többre rabságot hoz…
(no de az egész ügy felkerül a NOT[2]-hoz.)
Ám rendőrségünkre most új munka hárul,
Mert megfeledkezvén jobbik önmagárul,
Egy-némely siheder alattomban, orvul
Torzót faragott a Prohászka-szoborbúl.
De bár emlékműve szomorú romhalmaz:
Ő világnézete lészen diadalmas.

2. NOT – Népbíróságok Országos Tanácsa, általában enyhített az elsőfokon
(bonmot: Nem Olyan Tragikus). Itt is csak egy halálos ítéletet hagyott jóvá.
Faludy György vezetésével, aki '38-ban még Dícsértessék címen antológiát
publikált a katolikus líra gyöngyszemeiből…

Május

Egy józsefvárosi utcáról levevék
Szép emlékezetű Bangha Béla nevét.
De nemcsak Banghára, népünk több bankjára
E hónapban szintén elég rossz sor jára,
Mert Rákosi amaz elvének hangot ad,
Hogy államosítani kell már a bankokat;
S Balogh páter, aki megellenzi eztet,
Koalíciónál lőn ezért kegyvesztett.
A drágaság ellen kíméletlen harc dúl.
(Vajh ki kerül majd ki győztesen e harcbúl?)

Június

„Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak”,
Szegény hazánk felett gyűlnek sötét árnyak…
Nagy Ferenc emigrált, mert kiderült róla,
Ő is részes volt a konspirációba',
Ugyanezért Vargha Béla is követi,
S Magyarországnak több külföldi követi.
Balogh István kilép a Kisgazda Pártbúl,
Gyöngyösi külügyér széke is elárvul…
Megbukik Kővágó, disszidál a Jékely…
(nem oly nagy kár érte, nyugodtan higgyék el.)
Dinnyéssel az élen alakul új kormány.
S lángok csapnak fel a Bazilikánk ormán.

Július

Tovább kavarog a politika-örvény.
Elkészül egy újabb választási törvény.
Új választásoknak érzik előszele,
Sulyok Dezső pártja meg is rendül bele.
Feloszlik a párt és szétszéled a tábor,
S új pártok születnek a SZEB[3] jóvoltából.

3. SZEB – Szövetséges Ellenőrző Bizottság, elnöke Vorosilov,
a nyugatiak csak szekundáltak neki, viszont még a barátnőiknek
küldött virágcsokrokat is költségszámlára tették.

Augusztus

Megindul a harc, a választási tusa,
Jobbízlésűeknek elmegy a gusztusa:
A mandátum-koncért ezren marakszanak,
A pártok egymásra szörnyen haragszanak,
Sok a jelölt, ámde – a törvény ravasz, ó!
Kiderül, hogy nagyon kevés a szavazó.
Szavazati jogtól elütöttek sokat,
Leapasztván így a kétséges voksokat.
No, de a helyükben szavaznak majd mások,
Rengetegen lévén a kékcédulások.
(Közben volt egy rövid felemelő fázis,
Sivár sivatagban üdítő oázis:
Szent István ünnepén többszázezer magyar
Sejttette: az ország voltaképp mit akar.)

Szeptember

Számolják a voksot, az eredmény remek:
Első lett a komm-párt! – A szegény szocdemek
Bizony lemaradtak s itt állnak letörvén…
(Ries elvtárs, kellett új választási törvény?!)
Csúnyán lefaragták a Kisgazda Pártot,
Hírének Katona s Ortutay ártott.
Veres Péter pártja viszont erősebb lett,
Öröm dagasztja a parasztpárti keblet.
Ám nagy meglepetés – hiába ellenzék –
Számításon felül betört az ellenzék.
Barankovics, Pfeiffer[4], Balogh, Zsolt és Slachta
A voksoknak negyven százalékát kapta.
S ne feledjük azt se – így hozá a fátum –
Még Supkáéknak is jut három mandátum.
És közben a békénk lőn ratifikálva,
Elbúcsúzik a SZEB – szebb jövőt kívánva.

4. mandátumaikat később a lámpavasas Major Ákos (Tamás öccse)
vezényletével megsemmisítették
Akkoriban szabadkőműves nagymester

Október

Alakul új kormány, azaz hogy a régi,
Tutus is bent marad, (gönnoljuk is néki!),
Hittan helyett most a latin nyelv van soron,
(talán mert megbukott latinból egykoron.)[5]
Veres Péter régi helyéről im elmén,
S törheti a fejét most a hon védelmén.
Molnár a külügyért dobja népjólétet;
Örökükbe Darvas, illetve Olt lépett.
Szabó földet művel, kézben agrár-olló,
S három bársonyszékre legördül a rolló.

5. Ortutayt valóban meghúzták latinból a gimn. VI.o.-ban. A továbbiakban ő
vezényelte az iskolák államosítását. Keresztúry Dezső egyik utolsó interjúja
szerint elrendelte arcképe kifüggesztését azt összes iskolában (ezt a Mester 19-
ben magam is láttam) – és ez után még jogdíjat is szedett.
A Szabad Száj ez alkalomból azzal közölte arcképét: V.P. honvédelmi
miniszter, volt tizedes és katonaszökevény.

November

Kormányzatban uralg a régi jó szellem:
Kíméletlen harc a reakció ellen,
Amely leskelődik s új terveket forral,
Árakat letörik drákói szigorral,
Államosítanak bankokat és bányát,
Nyesik a kisgazdák izgága jobb-szárnyát,
Megelőzendő egy újabb nagy válságot;
S rendezik újból a közmunka-váltságot.

December

„Kifelé az évnek a szekere rúdja”,
Napfény a meleget csak amúgy hazudja.
A letelt esztendő elég viharos volt.
Fehér hómezőkön egy-némely piros folt.
Csak ezt a pár napot kell még, hogy kibírjad
S a magyar egy újabb negyvennyolcra virrad.
Jövőjéhez erőt hitéből merítsen:
Szegény magyarokat segítse az Isten!

Forrás: Az Új Ember 48-as almanachjában jelent meg, amit azonnal indexre tettek, nemigen lehet hozzáférni.


dugo@szepi_PONT_hu