Szóljak bár a legszebb földi nyelven
vagy csodáljátok angyali dalom, –
ha szeretetem nincsen: nem vagyok más
mint zengő érc, vagy pengő cimbalom.

Legyek bár jós, ködös jövőbe látó,
ki felfedi: mit rejtenek a csillagok;
erős hitemmel bár hegyet emeljek,
szeretet nélkül semmi sem vagyok…

És olvadjak fel a könyörületben:
fosszam meg minden kincstől magam,
csak más legyen a gazdag és boldog –
ha szeretetem nincsen: hasztalan!

A szeretet türelmes és mindig nyájas,
és nem féltékeny arra, aki nagyobb…
A bűnnek hozzá még árnyéka sem ér el,
nem nagyravágyó, felfuvalkodott…

A szeretetnek soha sincs haragja:
nem gondol rosszat, csak a jót akarja;
sohasem rombol, mindig csak teremt
a szeretet, mert hetvenhétszer szent.

És soha semmit sem akar magának:
hiszen testvére néki az alázat!

A szeretet csak szeret, hisz, remél:
a vállán mindig ott van a kereszt, –
és légy bár Júdás, vagy bal lator:
Szívéről, – hidd el, – akkor sem ereszt!

és megszűnnek a nyelvek, nemzetek:
és minden, ami van, elenyészik
– de örökké él a „Szent”-Szeretet!