Nem lehet tisztességes ember
ki a versírást abbahagyja.
Az igazmondást hagyja abba.

A nem-hazudást, nem-csalást
hagyja abba az ilyen ember.
Így állunk, öcsém, bizony evvel.

A sorssal se mégysz semmire
viták haragos érve nélkül.
S ha költő hallgat, belekékül,

mint kinek fogy a levegője
s véle sápadnak mind, zihálva,
kiknek ő volna nyíló szája.

Különös bibliát-idéző
ragály! – De birodalmak estek,
nem kapva lélekzetnyi verset.

Szörnyű. De – zengve bárhogy – költők,
kik nem adják ki igazunkat,
rászolgálnak, ha belefúlnak!