Ködösen hideg ez a borongós este,
Vörös leveleket sodor a kósza szél.
Vajon minden madárnak van fészke?
Bizony nem lehet tudni, melyik hol él.

Munkába rohan egy öltönyös robot,
Amott egy anya rángatja gyermekét.
Vajon minden embernek van lelke?
Bizony nem lehet tudni, ki hogyan él.

Kinn a téren a kopott ruhás koldus,
A sarkon egy remegő özvegy enni kér.
Vajon mindenhol jut egy kis kenyér?
Bizony nem lehet tudni, ki min él.

Elaggott, borostás, ballonos férfi,
Színezett hajú, csinos nő után néz.
Vajon minden embernek van társa?
Bizony nem lehet tudni, ki kivel él.

Bombától sújtott, letiport terepek,
Fáj a Földnek, ahogy az ember él.
Vajon mindenütt kellő béke honol?
Bizony nem lehet tudni, ki miért él.

S lám, itt áll előttem régi ismerősöm,
Szúrós szemmel most engem megítél.
Vajon mindenkiben a szeretet lakik?
Bizony nem lehet tudni, ki kitől fél.

Egymást bántják e nagy gömb lakói,
A hatalmas Istenről senki sem beszél.
Vajon egyetlen ember is tudja a jövőt?
Bizony mondom, ez sok jót nem ígér.

Ez az írás 2006. június 26-án került a NapSziget honlapjára.