A szív, hol Isten lakozik,
mely templom szentebb nála?!
Az ég Urának az lesz itt
világba-járó sátra…

Mily távolságra onnan ég?
Nem nagyon nagy, barátom!
Egyetlen szívbe-tett lépés
a célhoz juttat, átvon…

S bár százszor megszülethetett
ott Krisztus, Betlehembe,
ha benned meg nem született,
el vagy örökre veszve…

Kereszt, a magas Golgotán,
meg sosem menti lelked –
Kereszt, szívedbe fúródván,
égig csak az emelhet.

Megállj! Hová futsz?! Nem tudod:
belül az Isten-ország?!
Őt másfelé ha kutatod,
meg sose látod arcát.

Óh bárcsak lenne hű szívünk
a születőnek jászla!
Ő jönne újra közibünk,
Kisdedként, lealázva…

Te lépj ki! s Istened bejő!
Te halj meg, s Ő él itt benn!
Ne légy, és minden Ő lesz, Ő!
Csak várj: s ad mindent Isten…

Gyalázat, jaj, selyemkukac
fon-fon, míg nől ki szárnya…
De te, szegény szív, lenn maradsz,
– vén sárrögödbe zárva…