(„Mária életé”-ből)

Egyszerű ha nem vagy, hogy jön létre,
mitől most az éj feltündökölt?
Isten hangja dörgött minden népre,
most szelíd lett s benned földre jött.

Tán nagyobbnak képzelted el őt?

Mi a nagyság? Nyílegyenest futva
szel keresztül tért és anyagot.
Csillag nincs, mely képes ilyen útra.
Nézz a királyokra: ők nagyok,

mint ajándék ölednél ragyog

ami nekik a legtöbbet érő,
s tán te is ámulsz e kincseken –:
de a szoknyád ráncai közt, nézd, Ő
már itt maga túltesz mindenen.

Minden mirrha túl a tengeren,
aranyékszer és illatos fűszer,
mely kábítja az érzékeket:
mindez kurta gyorsasággal tünt el,
s mindent végül megbánás követ.

Ám ő, meglásd, mit hoz: örömet.