Ketten, egyedül,
     mint két ujjam,
     mint a mutató s a középső,
mikor széttárom V alakban.

Ketten, egyedül, mint az ujjam,
     mindenki nélkül,
     mindig együtt,
     egymást vezetve és követve,
mint egy kétágú szólam.

Ketten, ketten, akár az ujjam,
     olyan, olyan egyedül-együtt
szeretve, játszva, ölelve
Éjjel-nappal, reggel-este
     összefonódva, mindenütt együtt
Pörlekedve és feleselve
     de mindig, mindig egy irányba
s tán nem is tudva, nem is sejtve,
     az okát, célját meg sem értve,
     valami belső ihletésre,
     tán génjeink parancsszavára
szállunk-szállunk egy ismeretlen
egy sohsemvolt s mindiglesz tájra
mint vadludak fel-felkiáltva,

mert minden tájon, földön otthonunk van,
röpítjük egymást láthatatlan, ketten,
csillagfényes égen, ékes V alakban.