A pesti ősz tavasszá vált,
a pesti aszfalt revelált,
a pesti kőnek hangja lett:
A magyar most
magára lelt!
Gyerünk, gyerünk!
a sor dagad,
jön jön
az ember-áradat:
ifjak kezdték,
majd a nagyok,
az ár engem is elkapott.
„Kossuth Lajos
azt üzente…”
… és mind megyünk
az ütemre…
zúgnak
az újabb dallamok,
jönnek
az újabb magyarok,
már nincs öreg
csak ifjúság;
aki beállt,
ifjúvá vált.
Petőfinél
meggyúl a szó.
Bem apónál
a koszorú jegy-váltás
harcos mátkaság:
Ha felfordul is
a világ,
ígéri szívünk
és eszünk,
hogy rabok többé
nem leszünk!
A Sztalin-szobor
lezuhant…
Hallod? Megmozdul
a sírhant!
Élők és holtak
intenek:
„Dicső utadon
ne állj meg!”
A pesti ősz tavasszá vált…
FEL, GYŐZELEMRE IFJÚSÁG!
Forrás: Szent Jakab mennyei egyszerűsége
Baránszki Tiborral beszélget Járai Judit - Kairosz Kiadó
