Szeretem én az eget úgy, ahogy van,
        derűsen, borusan;
szeretem a földet is úgy, ahogy van,
        sárosan, porosan.

Nem válogatok sem égben, sem földben,
        sem időben, sem térben;
arravaló, hiszem, hogy térdre essek, –
        arravaló a térdem.

Arravaló az út, hogy menjek rajta,
        s hogy ráboruljak holtan,
mint egy ledőlt fa; ne tudja bár senki,
        hogy ki voltam s mi voltam…