Úgy fut ki belőled a tévedés,
ahogy gyűlik a testben a szenvedés,
s ahogy gyűlik a léleknek kínja,
úgy lesz remény, hogy majdan jóváírja
mindazt, amit tettél vagy mulasztottál:
ő, akit talán vadul megátkoztál,
ő, aki neked így is megbocsát,
ha tisztuló szívben hozzá szól imád!
Lángok tüzek között
Lángomat ne bántsad,
kormozhat az így is,
tüzemet ne lohaszd,
elhalhat az így is.
Szívemre balzsamot
nem kérek, de adjál!
Lángok, tüzek között
nekem megmaradjál!
Egyik kezedben nappalok,
másik kezedben éjszakák.
Miféle malom őrli eggyé?
Ki gyúrja össze egyetlenné?
S tiéd lehet
egy szeplőtlen világ?
Fogyunk, romlunk, mégis megvagyunk,
győztes, vesztes – ez is mi vagyunk,
pusztít, éltet átkunk, áldásunk,
jövőt gyilkol testvérdúlásunk.
Hiszünk vagy nem, Isten megsegít,
talán úgy, hogy éppen nem segít,
talán hitünk így is megmarad,
Talán lesz még – nekünk virradat!
A YouTube-on Joós Tamás megzenésítésében:
https://youtu.be/ZeySqDhG8Ws
Ne hívj
nem megyek
és végképp nem megyek be
Erkölcsi hullákkal (nullákkal)
egy légtérben
csak akkor tartózkodom
ha bocsánatot kértek (kérnek)
tőled tőlem Tőle –
vagy segíthetek valamiben
De mindenképpen
visszahívlak
válaszolok soraidra (e-mailedre)
És biztos hogy
előre köszönök
Hogy megértsd:
bosszút ritkán állok
(akkor is
két sírt ások)
Összes ajtómat kitárom,
torlasz teljesebb nem lehet,
átütik falát gyermekek,
angyalok és buldózerek.
Összes ajtómat kitárom,
és szabad az út befelé:
utolsó ajtó kilincse
tékozlásé vagy Istené –
