Éb-red, moc-can a tojásban a sejt:
„Is-ten Is-ten”, huszonöt napi ritmus.
Tit-kon dob-ban anyaméhben a lét:
„Is-ten Is-ten”, kilenc havi ritmus.
Ó jaj, ha kihagyna! – De él az Erő, de él az Ütem:
„Is-ten Is-ten Is-ten!”

Dobogón zakatol, kacagón-zokogón zakatolgat a szív:
„Is-ten Is-ten”, jó nyolcvan a pulzusi ritmus.
Ó jaj, ha kihagyna! A vérpatakokba
belefagyna a lét-zene s pirosan párázna magasba
lelkünk, ha kihagyna a ritmus! De él az Erő, de él az Ütem:
„Is-ten Is-ten Is-ten!”

Csobogón menetel a patak, a folyó, a folyam:

„Is-ten Is-ten Is-ten Is-ten!”
Ó jaj, ha kihagyna a ritmus! A hegytűl a tengeri tájig
belehalna halak sokasága, hajók sora, sajkák,
malmok raja rína! – De él az Erő, de él az Ütem:
„Is-ten Is-ten Is-ten Is-ten!”

Lobogón jön a Nap, megy a Hold, megy a Nap, jön a Hold:
„Is-ten Is-ten nap-pal, éj-jel” háromszázhatvanötször!
Ó jaj, ha kihagyna a ritmus! Nem volna szivárvány,
nem volna virág, nem volna világ, csak futna a Föld,
a gigászi koporsó! – De él az Erő, de él az Ütem:
„Is-ten Is-ten Is-ten” Is-ten!”

Ragyogón menetelnek a csillagok és naprendszerek egyre:

„Is-ten Is-ten fény-év, fény-század, fény-ezred.”
Ó jaj, ha kihagyna a ritmus! De él az Erő, de él az Ütem:
dobog és csobog és lobog és erjed az Idő a Tojásban.
A Tojásnak a héja: az Örökkévalóság,
mely áll a Tenyéren, áll, tartja az Isten.