Isten ma földre küldte minden sugarát.
Az ég sötét, a föld világos.
Megjött az Irgalom a kárhozat fiához.

A Szabadítót váró népnek szól a dal ma.

Megkezdődött a föld megváltó forradalma.

Királyi székéből fölkelt a Seregek Istene
És Egyszülött Fiában minket ültetett oda.

Itt feküszik a szalmán Jehova.

Mint hontalan szegény, kinek lakása nincs,
Egy istállóba jött ide
A mindent alkotó és mozgató Ige.

Ezer világot szoptat ő, a Mindenség Ura,
S mint kedves Kisdedét szoptatja most a szűz Anya.

Ez jessze vesszeje, szentséges zsenge tő,
És minden évadon örökkön zöldellő,
Gyümölcsöt egyre hajt, virága egyre nő
S méhében Kisdedét viselte szűzen ő.

Új Ádám született, a régi kor letellett.
Új szövetségre lép velünk ez égi Gyermek
S mint kedves fiait, most visszaád a mennynek.

Jöjjetek pásztorok, ez itt a Bárány,
Ki életet szerez halála árán.
Itt nyugszik egy kis jászolon,
De Birodalma száz torony,
Mert ő a pálca és a Törvény, az igaz Erősség,
És nincsenek hatalmak, kik szívét legyőzzék.
A történelem Atyja ő, a Nemzetek Vezére,
A pásztor, aki elvezet mennybeli mezejére.
Világ szegényei, ujjongó dalt kiáltsatok!
Most jönnek a keresztény századok.

Köszöntsd a Kisdedet Évának számkivetett nemzedéke!
Világra született a Hit, Remény, a Szeretet s a Béke!

Lobog királyi lobogó,
Ragyog a rejtelmes kereszt,
Hol annak teste megfeszült,
Aki a testet alkotá.

Te villogó és drága fa,
Hordod királyi bíborod,
Te vagy méltó a fák között
Érinteni szent tagjait.

Boldog, kinek két ága közt
Világnak váltságdíja volt,
Testének lettél mérlege,
S pokol zsákmányát vetted el.

A győzelembe menetelő keresztény katonák
Így dalolták a birodalmi útakon Prudentius dalát.

Konstantin császár veretett
Szolgálati övükre keresztény jeleket.

Mert így szegődött hozzá a hadiszerencse.

S az új Városban elrendelte Ilona,
Hogy Jézuskának legyen arany jászola.

A Fő Templomba tették aranyból a jászlat,
S akkor megtépte köntösét a remete alázat.

Ha nincs aranyból s megmarad, ami volt, a szalma,
Még ma is állana a Kisded Birodalma.
Szegényeké volt az a Birodalom,
Mert Betlehemben nem aranyból volt az alom.

Szerencsés barbárok hordották széjjel az aranyat
És a jászolból a világon semmi sem maradt.

Ő Istensége, a bizánci Császár
Bíborban szülöttnek mondatott
S arany volt keze-szára.

Gyülekeztek a dögmadarak
A máglyán égetett emberi hús szagára,
Mert máglyahalál az igazi hitnek a háborús szabálya.

A tévtanítók a máglyatűzben elenyésztek,
De vége nem szakadt a keresztény tévedésnek.

És mindig az marad az igazi hit,
Amit a hatalom kardja, bitója és tüze tanít.

A századok óta megvitatott
Hittételeket visszacserélték a zsinatok,
Mert ez vagy az vala az államérdek.

A testvérgyilkos mindig trónra lépett,
S az írja meg a történelmet, aki győz.

Most jöjj ide, Jézusunk,
Jöjj el, minket megtalálj,
Szabadító nagy Király!

Mióta megszülettél, nem volt egyetlen perc se,
Hogy egyik nép a másikat szeresse.

Maradt a világ, ami volt, csatatér,
És ottveszett a lélek is, nemcsak a vér.

Világra jött a Béke és a Szeretet,
De a hatalom mindig vassal és vérrel fizetett.

Európa minden városát
Porig égették a keresztény katonák.

A svéd király vagy a pápista herceg
Isten nevében tűzzed-vassal így teremtett
Egyszer protestáns, másszor katolikus rendet.

Egymást gyilkolja kétezer éve
Európa minden keresztény nemzedéke.

És minden kínzatás, minden gyalázat
Törvénybe tétetett ebben a keresztény állami rendben,
Jaj, hogyan is lehetett a keresztény ennyire kegyetlen.

Akiért meghalt a Bárány a kereszten,
Az embert, az üdvösség választott gyermekét

Kerékbe törték karóba húzták
Élve megnyúzták kezét levágták tűzön járatták
Lóhoz kötötték nyelvét kitépték
Máglyán égették lefejezték megbélyegezték
Fölnégyelték testét négy égi tájon kiszögezték
Kést döftek oldalába mérget kevertek poharába
Szemét kinyomták megfojtották fülébe ólom folyatott
Toronyba zárták befalazták bitóra húzták
Várnak ablakából árokba vetették
Tagjait nyújtották drótsövénybe fogták
Összetörték csontjait

A keresztény nemzeteket erre tanította meg a hit.

S akik hallották az Angyal énekét, a szentek,
Tudod, hogy mire mentek.
Ott vannak ők szomorú kegyiratokba zárva
Olcsó olajnyomatokon a csillogó kegyszeres bazárban.

Mert a megváltó üzenetből nem maradt semmi más,
Csak a villanyfüzérrel díszített Selfridge Áruház.

De jobb, ha most abbahagyod és elhallgat ez a dal.
Még megfenyít valamely szigorú hivatal
Vagy jön egy istentagadó pap
S besúgja, hogy gonosz vagy és rossz keresztény,
Mert ma sem lelkesít ez a sugárzó eszmény,
A karácsonyi forgalom, a pulyka- és kappan-fölhozatal,
Az áruházban tolongó buta emberi raj
S a Betlehemi Kisdedet káromló kegyszeripar.

Frankfurt, 1959. december 1.