Amikor a fák gyümölcsöt teremnek, 
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg 
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet, 
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented, 
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán; 
Nem voltál rest naponta jönni hozzám. 
Ajtóm bezártam. Ágam levetett. 
Éjszakámból feléd fordítom orcám: 
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám! 
Szüless meg a szívemben, Szeretet!