Fényességén e mai napnak,
Éneket mondjunk a mi Urunknak.
Új esztendőben mi vigadjunk,
Vízkereszt napján hálát adjunk.
Ült a földön keserű homály,
Négyezer évig úr volt a halál.
Új esztendőben mi vigadjunk,
Vízkereszt napján hálát adjunk.
S csillag gyulladt a komor egen,
Mennyei fénnyel messze keleten.
Új esztendőben mi vigadjunk,
Vízkereszt napján hálát adjunk.
Nézvén nézte három bölcs király:
Gáspár és Menyhért, öreg Boldizsár.
Új esztendőben mi vigadjunk,
Vízkereszt napján hálát adjunk.
„Csillag támad Izrael felől!”
Bálám próféta szólott e felől!
Új esztendőben mi vigadjunk,
Vízkereszt napján hálát adjunk.
„Izraelben király született!
Menjünk imádni a szent kisdedet!”
Új esztendőben mi vigadjunk,
Vízkereszt napján hálát adjunk.
Mennek, mennek a csillag után,
Gyermeki hittel megy a karaván.
Új esztendőben mi vigadjunk,
Vízkereszt napján hálát adjunk.
Három szent bölcs hozza a szívét,
Hozza a váró nemzetek hitét.
Új esztendőben mi vigadjunk,
Vízkereszt napján hálát adjunk.
Áll a csillag egy kis ház fölött,
S ők leborulnak a Kisded előtt.
Új esztendőben mi vigadjunk,
Vízkereszt napján hálát adjunk.
Hoznak tömjént, mirha-kenetet,
Aranyat, s hozzá aranyszívüket.
Új esztendőben mi vigadjunk,
Vízkereszt napján hálát adjunk.
Szívünk hozzuk mi is ma, hívek,
Gyermeki szívet, színarany hitet!
Új esztendőben mi vigadjunk,
Vízkereszt napján hálát adjunk.
Tömjén módra száll fel énekünk,
Csorduló mirha szent szeretetünk.
Új esztendőben mi vigadjunk,
Vízkereszt napján hálát adjunk.
Forrás: SZVU (44)
