Kezdetre
Az Úrnak dobban, ég a szív,
Csak róla zeng ma szánk.
Mert szomjú földre manna hull:
Az égi Küldött harmatozza ránk.
Kezdetre
És Isten ajkán kél a szó:
„Te Úr vagy, sziklaszál.
A Lélek által szült a Szűz,
És úri széked mindörökkön áll.”
Dicsőítésre
Ó drága gyermek, áldva légy,
Te titkos égi lény,
Ki harc vagy, mégis béke vagy,
Mert tűz a vérted és ruhád a fény.
Dicsőítésre
A Sátán lábad zsámolya,
S arcod mint az ég;
Te győztes, mégis édes Úr,
Ó Szívkirály, ma üdvözölve légy.
Evangéliumra
Az egy Igében mondta ki
Az Isten önmagát.
Övébe jött, s nem ösmeré
A vak sötét az égnek csillagát.
Evangéliumra
De mind, kik Ôt megismerik,
A mennybe vonzza ő.
Az emberszív, ha rátalált,
Boldogságos végtelenbe nő.
Hiszekegyre
A boldog Isten egy Fiát,
A Krisztust vallja szánk,
Mert mindöröktől származik:
Az Úrral egy, a lángból tiszta láng.
Hiszekegyre
Az Isten mélye szülte őt.
Az Úrban ő is Úr.
De arca mégis emberarc.
És drága Szíve emberszívre hull.
Felajánlásra
Ma öltsön szép mosolyt az ég,
És völgyön, halmon át
Az égre szálljon könnyű dal,
Mert láttuk őt, ki Szűz ölébe szállt.
Felajánlásra
Övé a menny, övé a föld,
A szív csak érte ég.
Övé e tiszta áldozat,
Hol emberszívvel egyesül az ég.
Szent, szent-re
Szent énekünk most száll feléd,
Te fényes, drága Szent.
Hogy testet öltött szép Igéd,
A hálánk érte mindörökké zeng.
Forrás: SZVU (219)
