Nagy örömnap ez nékünk

Nagy örömnap ez nékünk Isten kegyelméből.
Ma született Krisztusunk tiszta Szűz méhéből.
A kis Gyermek oly nemes,
Olyan ékes, kellemes
Ô emberségében,
Mégis felfoghatatlan,
Szóval kimondhatatlan
Ô Istenségében.

Isten Fia támadott tiszta szűz leánytul,
Liliomon rózsaszál! A természet ámul,
Hogy születni látja Ôt,
Aki századok előtt
E világ szerzője,
Hogy a szent Szűz kebelén
Táplálgatja szent tején
Azt, ki Teremtője.

Mint az üveg nem törik, napsugár ha járja,
Sértetlen maradt a Szűz, őt hozván világra.
Ó boldog a szent Szülő,
Kinek teste volt a tő,
Mely Krisztust termette!
Kinek áldott kebelét,
Tisztaságos szent tejét
Jézus úgy szerette.

Itt az Anya a leány, a Gyermek az atyja,
Ember lett az Isten itt! Föl ezt ki foghatja?
Szolga lett és mégis úr,
Itt van, gyámoltalanul,
Mégis: el nem éred!
Messze, mégis itt jelen,
Kettős itt a rejtelem,
Ésszel föl nem éred!

Sötétségben születik, ki a napfényt gyújtja,
Istállóban rejtezik, ki a földet tartja.
Rejtik pólyák, szalagok
Azt, aki a csillagok
Ezrét égre szúrja,
Sírdogál és nyöszörög,
Ki az égen mennydörög
S a villámot szórja.

Krisztus, kinek kegyelme minden embert táplál,
Ki a szent Szűz kebelén értünk földre szálltál,
Hittel kérünk, légy kegyes,
Bűneinkért meg ne vess,
Ne taszíts a mélybe,
Üdvözítő Istenünk,
Halálunkkor légy velünk,
S hívj magadhoz égbe.