Midőn a Szűz Magzatát,
Sírdogáló kis Fiát
El akarja altatni,
Így énekel őneki:
Ó napfény, ó élet,
Ó édes Jézus,
Ó édes Jézus!
Napom édes, szép fénye,
Ó életem reménye,
A barmoknak jászlában,
Aludj a lágy szénában.
Ó napfény, ó élet,
Ó édes Jézus,
Ó édes Jézus!
Ó én édes Gyermekem,
Téged kíván csak lelkem.
Aludj, édes virágom,
Gyenge bimbóm, zöld ágom.
Ó napfény, ó élet,
Ó édes Jézus,
Ó édes Jézus!
Ó aludj, én Királyom,
Aludj, édes magzatom,
Aludj, gyenge gyöngyvirág,
Amíg enged e világ.
Ó napfény, ó élet,
Ó édes Jézus,
Ó édes Jézus!
Akarsz-e más éneket?
Hívok pásztorsereget;
Nem énekel senkisem,
Mint ezek, oly ékesen.
Ó napfény, ó élet,
Ó édes Jézus,
Ó édes Jézus!
Mihelyt kedved megértik,
Éneküket rákezdik:
Aludj, kisded, ó aludj,
Jászolkádban csak aludj!
Ó napfény, ó élet,
Ó édes Jézus,
Ó édes Jézus!
Forrás: SZVU (26)
