Ó dicsőült szép kincs

Ó dicsőült szép kincs,
Kiben semmi rút nincs,
Kihez nem fér sötétség,
Jessze termő törzsén,
Dávid háza keblén
Felkelt boldog fényesség,
Ékes csillagokkal,
Nappal és a holddal
Vetélkedő dicsőség.

Szép liliom szála,
Kiről reánk szálla,
Ami jót az ég adott,
Kinek drága kertje
Önte világszerte
Drágalátos illatot,
Mikor Ádám népe,
Bűneiről tépve,
Átok alatt roskadott.

Te mennyország útja,
Paradicsom kútja,
Ki ránk öntöd jóságod,
Kinek tiszta melle,
Anyai szent keble
Nevele szép virágot,
Aki minden bűntől,
Pokolbeli tűztől
Megváltá e világot.

Hajnali szép csillag,
Ki mindenkor csillog,
Ha járunk a setétbén,
Kinek fényessége
Bátorság és béke
Kísértésben, veszélyben,
Ragyogj reánk immár,
Mert az ördög itt jár,
Keresvén kit széttépjen.

Esedezzél értem,
Hogyha bűnre tértem,
Önts belém szent félelmet,
Hogy estemet szánjam,
Bűneimet bánjam,
Szerezz nékem kegyelmet,
Hogy Istenhez térjek,
Tehozzád elérjek,
S dícsérhessem szent neved.