Meg-nyilt az Ég!
Pehelyspórákban hullt a szeretet-fény,
Millió lámpa gyult
A sötétség titkos éjjelén.

Testet öltött s emberré lett
Az üdvöt sugárzó isteni lény,
S fehér gyolcsokban piheg, mint halvány
Rozsaszirom: a Szűz kebelén.

S gyult millió lámpatűz a sötétség éjjelén
S a föld minden zugába betört a lámpa-fény.
Ugy lángol azóta s patakzik szerteszet
Hogy kétezer év sem olthatta el forró sziv-tüzét.

E forró lávafényből
Harangot öntött a szeretet,
E harang zugástól megittasult a föld,
A szikla megrepedt,

S meg-megkondul ember szivednek
Elrejtett zugában, halkan, csendesen,
S igy szálldogál Karácsony éjjelen
A béke, s megszentelt szeretet.