Negyedi Szabó Margit:

Karácsonyi emlékezés

Emlékszel-e még az első Karácsonyra…
Midőn lejött hozzánk az angyal a mennyből?
Nem is tudod talán, mely égi táj felől
kerub hárfájának zengő dalát hozta…
Hajlékunk tájékát karácsonyfa-gyertya
Ragyogó lángjával mind megaranyozta…

Szívünk bús fészkébe hófehér szárnyával
Csodák országából béke galambja szállt,
Mire a múlt évek minden sötét árnya
Aranyharmat lepte liljom mezővé vált…

Éltünk minden útját karácsonyfa-gyertya
Édes melegével végig beragyogta…
Angyali hárfának zengő ezüst húrját
Vak idők rozsdája eddig meg nem fogta.

Maradj itt, ne hagyj el, maradj köztünk végig
Fehér galambszárnyon mennyből eljött angyal!
Szívünkbe fogadtunk hajnal hasadással
Szívünkbe marasztunk deresedő hajjal…
Karácsonyfánk végső lángja ha ellobban
Együtt menjünk veled mennybe szálló angyal…


A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.


dugo@szepi_PONT_hu