Pincelakás. Vad. Nyirkos és hideg.
Egy koldusasszony karácsonyt mesél
A gyermekeinek.

„Anyám, úgy fázom…” „Csitt, csak csendesen.
Ilyenkor jár az áldott kicsi Jézus.
Talán hozzánk is eljön. Ôt lesem.”

„Éhes vagyok, jaj…” „Kicsit várjatok:
már erre jár a túlsó soron
Fényben égnek már mind az ablakok.”

Egy fénycsík táncol a pice falán,
Sóváran nézik a lázas szemek:
„Nem is talál be mihozzánk talán.”

„Én behívom. Jó lesz, édesanyám?”
„Megyünk mi is mind.” S az utcán bolyong
Az éhes, fázó kolduskaraván.

Benéznek itt-ott fényes ablakon.
De a kis Jézus tovább hívja őket:
„Én odább lakom.”

Hideg templomban koldus Betlehem.
A kicsi Jézus szalmán didereg…
„Nézd, anyám, ott is egy proletárgyerek!”

A szegény rongyos had haza oson,
álmukban Jézus látogatja őket,
s könnygyöngyök égnek ócsak vánkoson.