Prudentius:

Vízkereszti himnusz

Látván az újszülött Fiút
a bölcsek kelet kincseit
hódolva átadják neki:
mirrhát, tömjént és aranyat.

Ismerd fel: nyíltan hirdetik
erődet és országodat;
Fiú e hármas jel szerint
Atyádtól kaptad sorsodat!

Királynak szól a színarany,
Istent imád az illatos
tömjén: jósolja sírodat
a mirrha drága kenete.

Minden városnál, Betlehem
nagyobb vagy: néked adatott
megszülni testben a Királyt,
az égi üdvösség urát.

Jelezte már prófétaszó,
csodáival tanuskodó,
magvát elhinti örök Úr,
ki minket országába hív.

Mert övé lesznek mindenek,
a föld, a menny, a tengerek
Kelettől messzi Nyugatig,
az alvilág s a magas ég.

Áldunk, Jézus, ki magadat
a népeknek megmutatod,
Atyádat és Szentlelkedet
örökre dicsérjük veled. Ámen.

Fordította: Farkasfalvy Dénes


A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.


dugo@szepi_PONT_hu