Sedulius:

Karácsonyi zsolozsma himnusz

Mindent megváltó Jézusunk,
kit, – míg világ sem kezdeték, –
önnön Fensége képeként
nemzett a legfőbb Alkotó.

Atyád tündöklő fénye, Te,
mindennek hű reménye, Te,
hallgasd imánk, mit most eléd
önt szerte sok kicsiny cseléd.

Tudod, ki, létet alkotád,
hogy hajdan testünk alkatát
a Szűznek szentelt méhiből
magadra testvérként vonád.

Mely év futásin visszatér,
tanú ez ünnep, hogy jöttél
Egyetlen, Atyád ölébül
világ egyetlen üdvéül.

A csillagok, föld, tengerek
s az ég alatt itt mindenek,
mint új üdvösség szerzőjét,
új dallal neved köszöntsék.

Kiket a Szent Vér öntözött
hű árral, nép a bűn között,
mi szültöd napján mind együtt
a hálahimnuszt hadd zengjük.

Jézus, dicsőség Teneked,
ki Szűztől vettél életet,
Atyádnak is a Lélekkel
hálánk örökkön énekel. Amen

Fordította: Bujdosó Bálint


A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.


dugo@szepi_PONT_hu