Itt van tehát: megjött az Új év,
     Mint biztató előlegem;
Háromszázhatvanöt nap-éjre
     Halvány reményszínt hoz nekem;
Bár majd, ha eljön a valódi,
     Nem lesz, mint most, ruhája zöld;
Inkább hiszem, hogy a küszöbnél
     Fejér, halotti leplet ölt.

Légy üdvöz, Év, e zöld burokban!
     Elfogadom a jóslatot,
És köszönöm, hogy a jövőre
     Kilátásom' tovább nyitod:
Hisz' egy időtül fogva nálam
     Látás, kilátás oly rövid!…
Ha meg nem érném: gondolatban
     Hadd élvezem át örömid.

Mindjárt az első nap rohammal
     Köszönt boldog-boldogtalan;
Oly ünnep ez (no! nem panaszlom),
     Midőn szív s tárca nyitva van;
S egy „szellemdús” játék (amelynek
     Nem kellett nagy heuréka)
A pénz-pazarláshoz időd' is
     Ellopja: a „b. u. é. k.”

Aztán jön a farsang, – az árvíz
     Mátyás körül, mely „tört jeget”;
Szegény kiöntött ürge-népség
     Verdesi jajjal az eget;
Mi táncolunk a szenvedőkért,
     Bőven fogunk pazarlani:
S ha nem csordúl – százezreinkből
     Csöppen nekik is valami.

Aztán jön, amely „gólyafőt mos”
     A híres márciusi hó,
Ha „Gergely megrázza szakállát” –
     No meg böjt, exekúció.
E hó egy napját űltem én is
     Már két közép embernyomig:
„Simplicius” napján születtem:
     „Simplex” maradtam holtomig.

Ápril minden nedvet kiszáraszt,
     Májusba' jőnek a fagyok; –
S ha sáska, féreg, rozsda nem járt,
     S a június szépen ragyog
S a július „meg nem szorítja”:
     Még a vetés bőven terem;
Örvend az úr, – hát még az asszony!
     Lesz csipke több is, meg selyem.

Míg a paraszt izzad, mi gazdák
     Fürdőre járunk, hűsleni,
A repce-, gyapju- s más előleg
     A csorbát szépen kifeni;
Nem, mint apáink sűltek, – itthon
     Töltvén egész mélő nyarat,
S nézték a vén béres hogyan vet
     S a tót napszámos hogy' arat.

Szeptember – ah! szüret már nem lesz:
     Vagy: lesz szüret, ha bor nem is:
Történeti jogát megőrzi
     Híven az iszom-eszem is;
Különbség az, hogy míg apáink
     Egy canga birkán „laktanak”:
Nekünk cukor kell, sütve, főzve,
     Pezsgő bor, osztrigák, halak.

Így, ber, megint ber fogytig-untig
     S „brrr!” míg az esztendő lefut;
Miközben egy nap a halottak
     Fényűzésére is kijut,
Midőn gyertyával, zöld levéllel
     S virággal megvendégelik,
S kitesz halottjáért az élő,
     Mutatva dúsan, hogy: „telik!”

Majd a karácsony hozza végűl
     Az apró szívek örömét;
De a „bubus” már nagy szakértő,
     Bírálva hordja meg szemét,
S ha nem drágát hozott az angyal
     Ajak lepittyed és befagy;
Biz', édes Jézuskám, te is már
     A luxus terjesztője vagy!