Éhe a kenyérnek, éhe a szónak.
            +
Anyám szájából édes volt az étel,
Apám szájából szép volt az igaz.
            +
Etess, nézd – éhezem.
            +
A vacsorát sóderpartinak hívja.
„Sódert esztek vacsorára?”
– kérdeztem egyszer.
„Nem,
húst eszünk
és mindenki nyomja a sódert,
és mindig kipakolhatod,
ami a szívedet nyomja”
– mondta… és nevetett.
Régen mi is körülvettük az asztalt.
És senki sem mondta, fogd be a szád.
Már csak… közönséges vacsoráim vannak.
            +
Ha nevetnél, én is örülnék,
Vacsora után melléd ülnék,
Pipámat egy kicsit elkérnéd,
S én hosszan mindent elbeszélnék.