Szentlélek, Te nemcsak ünnepi Lélek vagy, hanem a hétköznapok Szentlelke is. Nem a nagy pillanatok varázslatáért, nem a tüzes nyelvek fellobbanásáért fordulok Hozzád. Hétköznapi kéréseim vannak. Tegnap ugyanazt kértem, amit ma, s könnyen lehet, hogy holnap is ugyanazt fogom ismét csak kérni.

Jöjj, Szentlélek, hétköznapok Szentlelke! Hozd el minden nap lelkembe a megingathatatlan meggyőződést, hogy a Te gondoskodó értelmed őrködik felettem. Az egyre szűkülő, beláthatatlan végső ösvényeken is. Nem kérek Tőled nagy távlatokat, csak a hétköznapok világosságát. A tervező látja az egészet, a munkának csak az egyes téglák sorrendjét kell eltalálni, s megépül a mű. Add hinnem és megtapasztalnom, hogy Rád figyelve, mindig megsúgod a feleletet, hogy hová és milyen téglát kell a következő percben elhelyezni. Ragyogtasd fel a reményt a részletek homálya felett, hogy a Föld és az Élet azoknak az öröksége, akik hallgatnak irányításodra, akik dikaioszünére (igaz-ságra) és tökéletességre törekszenek.

Jöjj, Szentlélek, hétköznapok Szentlelke! Adj erőt mindennapra nekem, reggeltől – estig és estétől – reggelig, hogy lankadatlanul tegyem az egyik lépést a másik után, a jónak és igaznak útján. Segíts úrrá lenni a fáradságon, a csüggedésen. Vigyázz, hogy soha ne álljak meg hamis diadal reményében. Ne engedj fekve maradni, ha elbukom.

Jöjj, Szentlélek, hétköznapok Szentlelke! Segíts, hogy mindennapom pünkösd legyen. A lángnyelveknek nem fölöttem, hanem bennem kell lobognia. Nem annyira másoktól megkülönböztető külső jelnek, vonzó reklámnak kell lennie, hanem belső motornak magam számára, amely képessé tesz a jó és igaz úton járni és másokat is rávezetni arra.

Jöjj, Szentlélek! Segíts, hogy szentek legyenek hétköznapjaim!