Tetű-űző litánia

Betetvesedtek a nővérek… azonban Szent Terézia leányai között, ahol örökös
vidámság és jókedv honol, ez az eset sem okozott lehangoltságot, sőt
ellenkezőleg, egy kedves, családi ünnepélyre szolgált alkalmul. Szent Terézia,
akiben élete végéig volt valami végtelenül bájos, gyermeki naivság s akiről ez
átragadt leányaira is. körmenetet tartott, amelyen ez alkalomra költött
verseket énekeltek, tamburinok, csengős-dobok és tilinkók kíséretében,
ártatlan, pajkos jókedvvel.

Kezdte a nővérek kara:
Lányaidnak, égi Király,
Te adsz új ruhát:
Tisztítsd meg e csúnya néptől
E daróc csuhát!

A szentanya:
Lányaim, keresztet kézbe!
Mit se féljetek:
Jézustok, szemetek fénye,
Megvéd bennetek;
E veszélyen biztos kézzel
Ő vezet majd át…

A kar:
Tisztítsd meg e csúnya néptől
E daróc csuhát!

A szentanya:
Megzavarná ez a banda
Ájtatos imánk,
Mozgolódást, fészkelődést
Hozna mireánk;
Azért kérünk esdve Téged,
Az egek Urát:

A kar:
Tisztítsd meg e csúnya néptől
E daróc csuhát!

A szentanya:
Mért is félnénk, akik ide
Meghalni jövénk,
Mikor ez a piszkos állat
Áll most elibénk;
Mellettünk van, kinek szeme
Mindenüvé lát:

A kar:
Tisztítsd meg e csúnya néptől
E daróc csuhát!

Valamennyien:
Lányaidnak, égi Király,
Te adsz új ruhát
Tisztítsd meg e csúnya néptől
E daróc csuhát!