1. Beszélgetnék, de hallgatsz. Kérdeznélek. Kérdezlek is, amíg csak meg nem szólalsz.
Mért köröz körülötted az életem? Mért Téged akarlak hallani?
Ezen már nincs mód változtatni. Nem is akarok. Hova menjek? Most kezdjek újat?
Minden utam odavitt, hogy Veled akarjak beszélgetni. Tegnap is. Így van ez ma is.
Mit is akarok Tőled? Ünnepi örömöt. Csak annyit, hogy meleg legyen a szívem körül.
Mitől is lesz meleg újra a szívem? Vagy Tőled, vagy sehogy. Ezért faggatnálak.
De hát Te hallgatsz. Ismerlek régről. Meg nem szólalsz, csak bennem.
Kereshetnék beszélő társat, de mit tegyek, ha untat minden más hang, mint a Tiéd.
Majd ha Te szólalsz meg benne.
Attól, hogy én beszélgetek vele, Te meg nem szólalsz benne. Neki is Veled kell beszélgetnie ahhoz, hogy megszólalj benne.
2. Azzal indultál, hogy hallgattál. Mit mond egy csecsemő? Semmit. Semmit? Azt mondja, hogy hallgat. Ez több mint a semmi? Talán.
Azzal folytattad, hogy beszéltél. De én nem voltam ott. Te pedig nem vártad meg, amíg kitaláljuk a hangodat megörökíteni képes szerkentyűket.
Aztán elhallgattál, s azoknak sem beszéltél többet, akik ott voltak, akik hallgathatták volna.
Azt mondtad nekik, hogy majd a Lelked folytatja a szavaidat. Általuk nekem is üzentél. Hogy majd a Lélek nekem is beszél. Beszél?
Egyszer zúgott, de akkor sem mondott semmit. Azóta sem. A Lélek meg nem testesül. Nem is lehet hangja, kívülről hallható.
Csak belülről.
Valami lehetetlent akarok? Talán igen. Talán nem.
Volt már úgy, hogy hallottam a hangod belülről? Azt hiszem. Olyankor mindig boldog voltam. Most is az szeretnék lenni.
Ezért beszélgetnék. Ezért faggatlak. De nehéz ez! Akkor mért csinálom? Mert csak ehhez van kedvem. Ennél kevesebb – kevés.
3. Mért csinálod velem ezt a hallgatósdit? Velem? Mással is. Mindenkivel.
Heidegger azt mondja, hogy a Lét-ből Létezőt csináltunk. A Lét nem beszél, a Létező beszélne, de nincs. Én ezt nem hiszem.
A Lét Létező is. Itt járt. Létezőként járt itt, és beszélt. De abbahagyta. Elment. S azt mondta, hogy jobb, ha elmegy. Nekünk jobb így.
Jobb? Mért jobb? Azért, mert a kívülről hallható kevesebb, mint a belülről hallható?
4. Talán itt van hallgatásod kulcsa. Ezért nem akarsz szólni. A „dabar Jahve” csak egyszer volt kívülről hallható. Előtte hallgatás. Utána is.
A Fiú ellen lehet káromkodni. De ettől még nem történik semmi. Van reá bocsánat.
A Lélek ellen nem lehet. Hát éppen lehet, csak bűntelen nem lehet. Erre nincs bocsánat. Mért nincs? Ki parancsolhat a megbocsátónak, ha meg akar bocsátani?
A megbocsátáshoz kettő kell: aki igényli, s aki adja. A Lélek ellen káromkodó nem igényli.
Meghallani végre a hangod s utána félredobni: ez az örök süketség. Sötétség is.
Nem akarok örökre süket lenni. Mást akarok örökre. A hangodat. Hogy bennem muzsikáljon. Hogy melegítsen. Világítson.
Nem szeretem a zárakat. Csak a kulcsot. Nem szeretem a titkokat, csak a rejtő-takaró fátylak, leplek lehullását. A hangodat akarom.
5. Csecsemő a jászolban! Jézus! Je-ho-suah! JAHVE segít! Megváltó! Hallgató Megváltó!
Hogyan? Hallgató Megváltó? Igen. S talán itt van a dolgok kulcsa.
Eljött. Harminc évet hallgatott. Három évet beszélt. Aztán elment és újra hallgatott. Hallgat ma is mindörökre.
A beszéd befejeződött, a külsőleg hallható. De a Lelket elküldte, hogy hallható legyen a hang, a belső.
A bennem beszélő? Igen. S a benned beszélő. A benne beszélő. A mindenkiben beszélhető. Mindenkiben, aki hallani akarja.
Aki hallani akarja. Aki hallani bátor. Bátor vagyok? Nem is tudom. De hallani akarom, Hallgató Megváltóm, a hangod. A bennem szólót.
6. „A kinyilatkoztatás már befejeződött… Mit álltok itt, ti férfiak?…” Tényleg befejeződött? Igen, a külsőleg hallható.
S a belülről hallható? Az a Kertben kezdődött. „Ne egyetek belőle, nehogy meghaljatok!” Az elhallgattatás is akkor kezdődött. Sajna.
Azóta az szólaltatta meg, aki akarta. Aki igazán akarta. Izajás… a kardokból ekevasak. Szókratész: jobb az igazságtalanságot elszenvedni… Martin Luther King, Romero érsek. A kettéfűrészeltek, a halálba kergetettek mindig hallják a hangod. E hang erejében mennek a halálba.
Nekik nem fejeződött be a kinyilatkoztatás. Hozzájuk szóltál, én beszélő Társam, Te, az immár mindörökre hallgató.
Mielőtt megszólaltál, a Jordán vizében Rád szállott a Lélek. Te is csak azt mondtad, amit belülről hallottál. Mondtad, s elhallgattattak érte. Téged is. Az előtted jövőket is. Az utánad következőket is.
7. A Jordán vizénél belemerítettek a Lélekbe. Te is belemerítetted tieidet Pünkösdkor. Meghagytad nekik, hogy ők is merítsenek bele mindenkit, aki a Te hangodra, és csak a Te hangodra kíváncsi. A külső hang gyenge. Nincs ereje. A Tizenkettő három évig hallgatta a külső hangot. Nem is akárkiét, a tiédet. Mi lett belőle? Árulás, megtagadás, szétfutás.
A belső hangban van az erő. Amikor Téged már nem hallottak, csak belülről hallották Lelkedét, akkor volt már erejük követni Téged. Megkötöződni. Vissza nem fordulni… a Via Appián sem.
Hallgató Csecsemő! Miért is akarnálak megszólaltatni külsőleg hallható hanggal? Mire mennék vele? Különb vagyok, mint Péter, aki hallhatott kívülről hallható hanggal is? Többre mennék vele? Aligha.
8. Mért is jöttél? Azért, hogy diszkvalifikálj minden hangot, ami nem belülről hallható. Azért?
Nem külső hangra építed az Országod. „Kiárasztom Lelkemet minden emberre, és prófétálni fognak fiaitok és leányaitok, ifjaitok látásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak.”
Miért is jöttél, hallgató Csecsemő? Hogy megértsük hallgatásod? Hogy vége legyen a külső hangok pusztításának? Van-e nagyobb baj, mint az ember ember által történő kizsákmányolása? Bizony van: az ember ember által történő engedelmeskedtetése.
9. Nem írtad le a szavaidat. Nem is írattad le azokat. De beleírtad a lelkembe. Akarom-e olvasni? Vagy helyettük külső hangokra akarok figyelni?
A külső hang erőszakos hang, s ezért erőtlen. A belső hang tudja, hogy csak Ő tud érvényt szerezni mimagunkban. Aki meghallja ezt a hangot, nem erőszakoskodik mással, csak magával. Azért teszi, hogy egészen odafigyeljen.
Nem méltó az emberhez: embernek engedelmeskedni. Csak Istennek. De Te nem engedelmeskedtetsz… hiszen hallgatsz.
10. Megértettelek.
Olyan jó csendben lenni Veled.
Megnyitod a szívemet, mert elkezdek látni.
Meleg lesz a szívem körül, mert meghallottam a Hangod a szívemben.
Meghallottalak, Hallgató Csecsemő!
Bevezetés: Mert mialatt mély csend borult mindenre, és az éjszaka sietős útja közepén tartott, mindenható szava ott termett az égből leszállván királyi trónjáról. (Bölcs 18,14-5)
Könyörgés: Istenünk, Te a betlehemi szent éjszaka mély csendjében kisded, csecsemő gyermekként elküldted hozzánk Szent Fiadat, kérünk Téged, taníts minket megérteni a Gyermek hallgatását, hogy valóra válthassuk szent akaratodat. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Szent Fiad által, aki Veled és Lelketekkel él és szeret és csak szeret mindörökkön örökké. Amen.
Könyörgés: Istenünk, Atyánk, Fiad kenyerével és borával táplálsz minket. Segíts, hogy a táplálék erejében semmi másra ne figyeljünk mint Fiad belülről hallható szavára. A mi Urunk…
Prefáció: Bizony méltó és Neked nagyon is tetsző, hogy mindig és mindenkor hálát adjunk Neked.
De különösen is, amikor megemlékezünk a csendes éjről, melyen királyi trónusáról leszállt hozzánk az ég királya.
Eljött közénk, hogy elhozza Magával az Isten örök szentháromságos életének titkát, a segítőkészség, a jószívűség és a soha vissza nem ütő megbocsátás Országát, hogy mi, a Te gyermekeid, mindenkor átöleljük egymást.
Eljött az éjszaka csendjében hozzánk, hogy beszédes hallgatásával megtanítson minket a kinyilatkoztatásra.
Eljött, hogyaz ő népében megszűnjék a gyűlölet minden átka, s hogy mi sohase figyeljünk másra, mint csak az Isten Szent Lelkének bennünk és testvéreinkban megszólaló hangjára.
Ezért mi, az Isten népe, az előttünk élt és üdvözült testvérek Téged dicsérő karához csatlakozva énekeljük itt, amit majd egy örökkévalóságon keresztül is szeretnénk zengeni Neked.
Könyörgés: Istenünk, Szent Fiad teste és vére tegyen erőssé minket, hogy meghalljuk Lelketek hangját és csak erre a hangra figyelve egybegyűjthessük itt és most az Isten népét. A mi Urunk…
Áldás:
