Nem hal meg az ember. Azt hiszi, fél a haláltól, pedig a váratlantól, a robbanástól, önmagától fél. A haláltól? Attól nem. Ha szemtől szemben állunk a halállal, már nincs is halál.
Antoine de Saint-Exupéry: A hadirepülő
– Készíttessen koporsót! – Honnan vegyek hozzá deszkát? – Mindegy, ha más nincs, vágassa szét a frigyszekrényt! – Úristen, miket beszél, főrabbi úr?! – Ne okvetetlenkedjék! Egy igaz ember halála éppolyan csapás, mint a jeruzsálemi Nagytemplom pusztulása.
Moldova György: A Szent Imre-induló
Aki belenyugszik abba, hogy bűnök és gaztettek tanújaként életben marad, csak azzal a feltétellel teheti, hogy felelősnek érzi magát. Felelősség, vagy halál, csak ez a két út van.
Siegfried Lem: Bűntelenek
Ha egyszer így is, úgy is meg kell halni, akkor már jobb meghalni valamilyen ügyért.
Alexandrit Ivasiuc: A hatalom árnyékában
A halál szerénység. Ahhoz, hogy az ember meg tudjon halni, fel kell ismernie a lépést, amely rajta keresztül vezet, esetleg rajta túl és feljebb. Szépen, nyugodtan, alázatosan el kell takarodni, nagylelkűen azt kell mondani: Tessék, én most kiállok a sorból.
Hamvas Béla: Meteóra
Szerencsére több előhalál van a valódira való felkészülésig; élete folyamán az ember többször érzi, hogy se útja, se jövője, se ereje nincs már, minden befejeződött, kész. Igazán szép volt a Jóistentől, hogy kitalálta ezt a módszeres szoktatást a nagy záráshoz. A végleges, a záró meglepően könnyen lefolyik majd, mosolyogva halsz meg, kezet rázol az elmúlással, és az utolsó mozdulattal becsukod a könyvet. Akkorára már annyi katasztrófát átéltél, annyi vért vesztettél, annyit féltél, sírtál, próbálkoztál hiába, hogy alig marad szegény halálnak valamije, amit elrabolhat tőled, csak a bőrödet viheti, a csomagolópapírt, amibe Isten pakolt a születéssel, meg a spárgát, a csontjaidat.
Szabó Magda: Für Elise
Forrás: Érted vagyok 2011. október
