Uram,
a minap azt kérdeztem valakitől itt a héregi templomban,
hogy hogy van.
Azt válaszolta: „Aki ide, az Isten házába el tud jönni,
és itt énekelni tud, az jól van.”
Add Uram,
hogy ha már nem tudunk eljönni ide, a Te házadba,
mert gyöngék vagyunk, mert öregek vagyunk,
vagy mert húz a betegágy, akkor is jól legyünk.
Add úgy élnünk, hogy az otthonunk templom legyen,
hogy a kórházi kórterem templom legyen,
hogy az idősek otthonának
szobája, folyosója, konyhája templom legyen!
Add, hogy ne érezzük nyűgnek a keresztet,
amit Te adtál nekünk. Uram!
Mert a kereszt nem büntetés.
A kereszt: feladat.
A kereszt: életünk értelme.
Születésünkkor kapjuk,
s a veled való találkozáskor tehetjük csak le.
Add, hogy akkor is majd mondhassuk:
„Aki ide, hozzád, haza tudott érkezni, az jól van.
Köszönöm, Uram, a keresztemet.”
Forrás: Döbrentey Ildikó: Beszélgetek az Úrral - 21. századi imák c. kötetből