„Isten Igéje nem kisebb értékű,
mint Krisztus Teste.
Aki hanyagul olvassa az Igét,
az éppúgy vétkes, mintha
földre ejtené Krisztus Testét.”
(Szent Ágoston)
Egy évben egyszer oltárra emeljük a Szentírást, és nagy a kísértés, hogy megnyugtasd lelkiismeretedet: ezáltal teljesítetted iránta való kötelességedet. Amikor Szent Ágoston azonos értékűnek vallja a Bibliát és az Oltáriszentséget, ezt nem pusztán teológiai megfontolás alapján teszi, hanem személyes tapasztalatát rögzíti. Ágoston mindaddig a bűn útjain tévelygett, és önmagának is terhére volt, amíg egy hang meg nem szólította: „Vedd, és olvasd!” A Bibliát olvasva rádöbbent, hogy eddig sötétségben élt. „Önmagamban gyönge voltam, hogy világos ésszel rátaláljak az igazságra. A Szentírás tekintélye nélkül ez lehetetlen volt: kitüntetésre, vagyonra, szerelemre áhítoztam.” – Ne felejtsük, a páratlan tehetségű Ágoston vallomása ez! A Bibliából erőt merít, szakít eddigi életével, s minden vágyát betölti az Úr: „Szavad örömöm, beszéded túlcsorduló boldogságom; semmi sem gyönyörűbb a te szerelmednél.”
Amikor a Miatyánkban a mindennapi kenyeret kéred, gondolj arra is, hogy nemcsak tested, hanem lelked is naponta táplálékra szorul, egyébként erőd megfogyatkozik, életed sorvadásnak indul. Ha napi tíz percet a Biblia olvasására szentelsz, ezzel a nap 7 %-át (azaz hét százalékát) szánod erre a célra. Ha időhiányra hivatkozol, és azt mered azt állítani, hogy a nap minden egyes tíz percét ennél értékesebb, fontosabb dologgal töltöd el, szánalmasan becsapod magad. Ez a tíz perc nemhogy nem veszteség, hanem értelmet kap a nap többi 1430 perce. Természetesen a legmegfelelőbb időpontot neked kell kiválasztanod, s ahhoz, ha törik, ha szakad, ragaszkodnod kell. A lelkiélet mestere, Avilai Szent Teréz biztosít arról, hogy „ha az elmélkedés gyakorlatához hűséges maradsz, nem kárhozhatsz el”. Úgy gondolom, senki nem tud ennél jobb javaslatot tenni arra, hogy naponta tíz percet mire fordíts.
Minden egyházi évben lehetőséget kapsz arra, hogy újra átéld Jézus életét: várd eljövetelét, köszöntsd Őt a pásztorokkal és a három királyokkal; kísérd végig tanító útjain, örülj együtt a meggyógyított betegekkel; légy mellette elfogatásakor, tekints fel a kereszten haldoklóra; majd járja át szívedet, lelkedet a feltámadás öröme. Mennyivel gazdagabb lenne karácsonyod, ha adventben végigelmélkednéd a legszebb messiási jövendöléseket! Mennyit mélyülnél, ha komolyabban vennéd a nagyböjti időszak lelkiismeretet ébresztő szentírási szakaszait! Egészen páratlan boldogsághoz jutnál, ha húsvéttól pünkösdig (ötven napon át) a már soha el nem múló, a feltámadás után rád váró élet felé fordítanád figyelmedet!
Az egyház úgy válogatta össze a szentmise olvasmányait, hogy mindezt megvalósíthasd, s így két év alatt lényegében végigolvashatod a teljes Bibliát. A világ kuszaságát látva, a gonosz handabandázását hallva hitünk könnyen meginog. Valahányszor újraolvasunk egy-egy szentírási szakaszt, annak szépségét, mélységét jobban átéljük, erősödünk hitünkben. Így számodra valósággá válik Jézus ígérete: nem hagylak árván titeket, veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.
Egy népi bölcsesség szerint: „amilyen a vasárnapod, olyan lesz a halál-napod”. A hívő ember számára az ünnep nem pusztán pihenőnap, nem is csak a szórakozás napja, hanem, ahogy a neve is megfogalmazza: üdv-nap, vagyis az üdvösség napja. A vasárnapot akkor ünnepled helyesen, ha az életedben egy kis húsvét, innét kell erőt merítened a következő hét küzdelmeihez. Ha mi, keresztények nem a föltámadás hitével és fényében élünk, akkor – ahogy Szent Pál megfogalmazza – mindenki másnál szánalomra méltóbbak vagyunk. Nagyon jó, ha már szombat este átelmélkeded a másnapi olvasmányokat, így sokkal élőbb, értékesebb lesz számodra a vasárnapi szentmise.
Nagy Szent Vazul a zajos embert viharos kikötőhöz hasonlítja, a hozzá eljutó szavak hajótörést szenvednek. A csöndes ember pedig olyan, mint a csendes kikötő, itt célba jutnak a gondolatok. Nagyon kemény az Úr szava: „Utálatos számomra a megosztott szív.” Mindaddig nem találkozhatsz Istennel, amíg minden ajtót be nem csuksz magad mögött, és kettesben le nem ülsz vele. Tégy félre mindent; szíved teljes figyelmét, szeretetét fordítsd Teremtőd felé! Ő szól hozzád, aki jobban ismer és szeret téged, mint te saját magadat. A csönd minőségi társaságcsere: mások és saját magad helyébe Urad lép. Biztos lehetsz abban, hogy fontosabb, amit Ő mond neked, mint amit te mondanál neki.
Földi életedet állandó hiányérzet gyötri. Habzsolhatod az élményeket, az élvezeteket, ezek nem a boldogság, hanem a megcsömörlés felé visznek. Hogy hol a hiba, erről találóan írja Keresztes Szent János: „Minden teremtmény az Isten asztaláról lehulló morzsa. Mint az asztal alatt morzsát szedegető kutya, örökké éhezik az ember, ha csak teremtményt szeret.” – A legjobb barát, a házastárs is csak teremtmény, tehát Isten gondoskodó szeretetének jele, de csak morzsa, s így nem lehet vele betelni, jóllakni. Az a kenyér, amely elveheti kínzó éhségedet, nem más, mint Krisztus. A Szentírást olvasva, a szentáldozáshoz járulva morzsák helyett kenyérhez jutsz, csak így csillapodik végtelen éhséged. Ezzel a várakozással és örömmel vedd kezedbe a Szentírást!
Kollégista korom kedves emléke az ebéd utáni levélosztás. Prefektusunk osztotta ki a „szagos leveleket”, így nevezte azokat, amelyeket valamelyik diáknak „szíve csücske” írt. Most is látom egy-egy szólított társam sugárzó arcát: az írt számára, akiért egészen odavolt, akiről talán egész tanítási idő alatt ábrándozott. – Nos, valahogy hasonlóan kellene kinyitnod a Szentírást. Nem egy salabaktert ütsz fel, hanem az élő Isten élő üzenete van előtted. Ő szól hozzád, aki anyád méhében megformált, aki most is aggódva, szeretettel figyeli minden mozdulatodat. Milyen csodálatos az emmauszi tanítványok vallomása: lángolt a szívük, amikor Jézus szavait hallgatták. Most is Ő szegődik hozzád, és ugyanúgy, mint kétezer évvel ezelőtt: eloszlatja levertségedet, végtelen türelemmel tanít téged, értelmet ad életednek.
Isten gondolatait, mélységeit senki nem láthatja át, kizárólag az ő Lelke. Olyan ember még nem született a földre, aki magának bármit ne tudott volna megmagyarázni, aki a legmagasztosabb eszményt ne tudta volna a földre rántani. Óriási a kísértés, hogy megnyomorít a kicsinyesség, az önközpontúság. Nagy szükséged van a Lélekre, hogy égesse ki belőled mindazt, ami szennyes; gyógyítsa értelmed és szíved sebeit. Kérd őt, hogy tágítsa ki szívedet; adjon bátorságot, elszántságot a megismert igazság megéléséhez. Ha egy érték nagyon távoli vagy idegen lenne tőled, akkor kövesd Loyolai Szent Ignác példáját, aki ilyenkor a „vágy vágyát” kérte Istentől. Fohászkodj a Lélekhez, hogy kő szíved helyébe élő szívet teremtsen.
Egy történet arról szól, hogy egy hangverseny kezdődne, a karmester már felemeli a pálcáját, s akkor meglátja a prímhegedűs unott képét. A karmester leengedi a pálcát, s diszkréten megkérdezi tőle: Talán nem szereti Beethovent? Mire a prímhegedűs: Ő a legkedvesebb zeneszerzőm. A pálca újra felemelkedik, de a prímhegedűs épp úgy ül ott, mint az előbb, s a karmester megkérdezi: Talán a Hegedűverseny nem tetszik önnek? A válasz: Ez a legragyogóbb zenedarab. Majd minden újra ismétlődik, s a karmester ezt kérdezi: Mondja, mi a baja? A prímhegedűs válasza: Utálok hegedülni. – Elveid, szólamaid, frázisaid bőven vannak a krisztusi életről, de hogyan hegedülsz? Ütköztesd a megismert eszményt gondolataiddal, szavaiddal, cselekedeteiddel! A gyógyulás alapja a jó diagnózis, ne félj ennek kimondásától, s kérd Jézustól, hogy ő segítsen rajtad!
Az értelmi belátás önmagában még nem sokat formál téged. Hányszor átélted már Szent Pál tapasztalatát: „Örömömet találom Isten törvényében, de más törvényt tapasztalok tagjaimban. Ez küzd értelmem törvénye ellen, és a bűn törvényének rabjává tesz.” (Róm. 7,22–23) – Viszont képzeleted hatékonyan tudja befolyásolni akaratodat, cselekedeteidet. Sajnos a gonoszlélek is legtöbbször ezen a módon diadalmaskodik feletted. Tanulj ebből, s ezt a taktikát használd fel a jóra! Amit elolvasol, képzeld magad elé! Ne feledd, maga Isten is fontosnak tartotta, hogy látható, kézzel tapintható alakban találkozzunk Fiával! Jézus is csodálatos képekkel, példabeszédekkel szeretne közel férkőzni szívedhez. Szánj időt arra, hogy a Szentírás gyógyítsa, nemesítse, megszentelje érzelemvilágodat, vágyaidat! Így valóban átjár, átalakít az Isten Szava.
Gondold végig, mennyi ügyes taktikád van arra, hogy egy-egy döntést, elhatározást megspórolj! Első helyen a halogatást kell megemlíteni, valóban a pokol felé vezető út ezzel a „jó szándékkal” van kikövezve, amely a halogatás révén soha nem formálódik tetté. A második helyen az alkudozást nevezhetjük meg. Egy történet szerint mivel egy gazda sokallta a lovával való törődést, azt elcserélte egy tehénért, s – újra a kényelmi szempontot tartva szeme előtt – a tehenet egy libára cserélte, azt végül egy kaszakőre, amit végül egy tóba dobott. Állandó a kísértés, hogy a krisztusi eszményt lapos humanizmusra cseréljük, majd azt egy kispolgári életformára, mondván: „Nem eszik oly forrón a kását!” Te kerüld el ezt a lápvidéket, határozd el, hogy itt és most mivel kell szakítanod, mit kell tenned.
Sok megalkuvás, belefáradás, kudarc terheli életedet, nemegyszer legszebb reményeid törtek össze. Isten az újrakezdések Istene. A vízözön lemossa a földről a bűnös emberiséget, Noéval egy új korszak kezdődik. Akik visszasírták az egyiptomi húsos fazekakat, nem léphetnek be az Ígéret földjére, azt egy új generáció foglalja el. Isten a kövekből is tud fiakat támasztani; ne légy oly gőgös, hogy magad extrán lehetetlen esetnek tartod. Adj egy sanszot az Istennek is. Ő egy szempillantás alatt meg tud szabadítani bármely bűnödtől, olyan erőt tud adni, amelynek senki nem állhat ellent. Gondolj csak Péter apostolra! Miután egész éjszaka hiába fáradoztak, semmi halat nem fogtak, Jézus biztatására ezt mondja: „Uram, a Te szavadra, kivetem a hálót.” – Számodra is egyetlen biztos pont van: Jézus szava, biztatása.
A hála azt jelenti, hogy nemcsak az ajándéknak örülsz, hanem mögötte fölismered az ajándékozó jóságát, s ezt megköszönöd. Az elmélkedés gyümölcse nem pusztán egy jó elhatározás, hanem erősödik Jézussal való barátságod. Keresztes Szent János szerint: „Az ember értelme nagyobb, mint a világegyetem, épp ezért Isten annak egyetlen méltó tárgya.” Az elmélkedés tehát közel visz ahhoz, amiért teremtettünk, megízlelteti az örökkévalóság boldogságát, Isten tölti be szíved-lelked, egész valódat. Barátság azzal alakulhat ki, akivel egy a sorsod. Amikor barátoddal beszélgetsz, fél szavakból is értitek egymást, hisz a felidézett élményeket együtt éltétek át. A legszorosabb barátság Istennel épülhet ki, ő életednek részese fogantatásodtól kezdve. Ez a tudat mindennél erősebb, ennek birtokában túl jutsz a legsötétebb éjszakán is. Ilyenkor mondhatod: „Uram, tudom, hogy szeretsz, akkor is, ha most bújócskát játszol velem.”
Vallásosságod hitelességére nem az ima csöndjében derül fény, hanem a legprofánabb helyzetekben. Csöndesen csuksz-e be egy ajtót, vagy bevágod azt? Teljesen aljas módon megrágalmaznak, s te erre mit lépsz? Senki nem áll ki egy értékért (pl. Istennek tetsző udvarlás), és te ilyenkor terepszínű képet vágsz, vagy mered vállalni, hogy maradinak tartsanak, kigúnyoljanak? Ha a napi elmélkedésben tudatosul benned, hogy Jézus mindig ott van melletted, akkor a kritikus helyzetekben is átéled ezt, s nem fogod cserbenhagyni, megtagadni Őt. Aki nem tartja elevenen a Jézussal való kapcsolatát, annak szíve közepébe a világ kerül. Lapos közhelyekkel mindig megnyugtatja magát, vallásossága először formalizálódik, majd teljesen kihal. Te az elmélkedésben mindig zárd össze az elméleted és a gyakorlatod között kialakuló szakadékot.
Jézus nem egy könnyű portyára hív, hanem magas csúcsok meghódítására. Minél többet elmélkedsz, annál tisztábban látod, Jézusnak mennyi ellensége férkőzött közel szívedhez. Légy határozott, és Lisieux-i Szent Terézzel együtt mondd: „Tudom, hogy ti vagytok a legveszedelmesebbek számomra, mert ha el tudnátok szakítani Tőle, mindennél súlyosabb kárt szenvednék. Addig nem teszem le a fegyvert, amíg nem tágítotok innen.”
A Biblia mindaddig holt betű, amíg hívő ember a kezébe nem veszi és meg nem éli üzenetét. Jézus legfájdalmasabb kérdése az, hogy amikor visszajön, talál-e hitet a földön. Ez rajtad is múlik. Csodálatos kincs van birtokodban, melyet el is áshatsz, de Isten és a körülötted élők örömére kamatoztathatsz is. Erre a felelősségre egy XIV. századból fennmaradt imádság lelkiismeretet ébresztő módon hívja fel figyelmedet. Gyakrabban gondolj erre, segítsen ez is téged, hogy napi táplálékod legyen Isten Igéje.
