Nem szervezett erőszakosan népet,
Az ember: úr! Parancs-mennyország nem kell!
Kicsit a nagyhoz szív, nem ész emel fel!
És „Vince úr” a szív útjára lépett.
Piros kendővel ment a város-szélre.
Törölte dolgos izzadóknak arcát,
S ha koldusát a parkból elzavarták,
Helyét meleg kit Otthonnal cserélte.
Kórháza nyílt. Szent ápolót toborzott.
Gyomorbajost segített ritka borhoz.
S papot nevelt, hogy missziókban égjen.
A szeretete bő gyümölcsöt termett.
A francia csodálta, mint a szentet,
Mert új idők nagy csillaga az égen.
(Epist. 2546: Correspondance, entretiens, documents, Paris, 1922-1925, 7)
Mindennél előbbre valónak kell tartanunk a szegények szolgálatát
A szegények szolgálatát pedig mindennél előbbre valónak kell tartanunk, és késlekedés nélkül kell teljesítenünk. Tehát, ha még imádság idején is orvosságot vagy segítséget kellene adni valamelyik rászorulónak, nyugodt lélekkel menjetek el hozzá, és szolgálatotokat úgy ajánljátok Istennek, mintha imádkoztatok volna. Ne nyugtalankodjatok lelketekben, és ne legyen lelkiismeretfurdalástok a szegények szolgálata miatt elmulasztott imádságtokért. Nem bántjuk meg Istent, ha éppen Isten miatt hagyjuk abba az ő imádását azért, hogy ilyen szolgálatokat teljesítsünk.
Amikor tehát abbahagytátok az imádságot, hogy egy szegénynek szolgálatára legyetek, arra gondoljatok, hogy ezt a szolgálatot éppen magának Istennek teszitek. A szeretet ugyanis minden szabályt megelőz, hiszen mindenekelőtt a szeretetre kell törekednünk; és mivel a szeretet a legmagasztosabb, meg kell tennünk, amit parancsol. Tehát a szegények iránti szolgálatunkat fokozott lelki buzgósággal végezzük, felkutatva főleg az elhagyatottakat, hiszen ők azok, akiket nekünk szolgálnunk kell, és egykor ők lesznek a mi pártfogóink is.
