Esténként, tűz körül kézenfogva mondják:

Valamennyien átutazók és zarándokok vagyunk.
Gyújtsunk hát tüzet a keresztúton az Örökkévalónak.
Zárjuk be a kört és alkossunk templomot a szélben.
Alkossunk ebből az akármilyen helyből egy templomot.
Mert eljött az idő imádni lélekben és igazságban,
hálát adni mindenhol és minden időben.
Szabjunk határt az időnek,
teremtsünk középpontot a külső sötétségben,
és váljunk jelenvalóvá a jelennek.
Ez a jelenlét, amit hiába kerestünk a napjainkban,
mert abban a pillanatban messze volt tőlünk.
Íme szemünk előtt és szívünkben van a jelen.
A tűz a jelenlét, ami ég és ragyog, a jelenlét, ami imádkozik.
A tűz áldozata annak, ami elég, az élet melege és a szemek öröme.
A halott dolgok halála és visszatérésük a fénybe.
Öröm tüze! Szenvedés és öröm egymásban.
A szeretet a szenvedésben is bennlévő öröm.
A tűz az élet és halál egymásban.
A látszat, ami elhamvad és a lényeg, ami előtűnik.
Énekeljünk hálaadást a tűz nyelvén,
mely nyilvánvaló és világos minden ember számára.
És ti, emberek, akik jártok a szél minden irányában,
lépjetek be a körbe és adjátok a kezeteket.
Lehelj ránk Urunk, hogy imánk lángként emelkedjen föl,
hogy holt fából és tüskéből való szívünk, és annak rövid
és tétova életszikrája szolgálja egy kicsit a te dicsőségedet.

Ámen.

(Lanza del Vasto)

Esténként, télen gyertya körül:

Ó, igazság Istene, akit különféle emberek különféleképpen neveznek,
de aki egy vagy, egyetlen és ugyanaz!
Aki az vagy, aki van, aki benn vagy mindenben, ami van,
és az egységében mindazoknak, akik egyesülnek.
Aki vagy a magasságban és a mélységben,
az egek végtelenjében és a szív árnyékában, mint egy parányi vetőmag.
Áldunk Téged, Urunk, mert meghallgatsz, hisz ez az imádság meghallgatás,
Hiszen együtt fordulva Hozzád felemeljük akaratunkat,
megtisztítjuk vágyainkat, és egyetértünk.
És mit kérhetnénk még, ha ez betöltött? Igen, mit kérhetnénk mást,
mint hogy ez így maradjon, ó Örökkévaló, napjaink és éjszakáink hosszán keresztül.
Mi mást, minthogy eléggé szeressünk Téged ahhoz,
hogy szeressük mindazokat, akik Téged szeretnek, és úgy idéznek meg, mint mi,
eléggé ahhoz, hogy szeressük azokat,
akik másképp imádkoznak Hozzád és gondolnak Rád,
eléggé ahhoz, hogy jót akarjunk azoknak, akik nekünk rosszat akarnak,
eléggé, hogy jót akarjunk azoknak, akik tagadnak Téged, vagy nem tudnak Rólad.
Azt a jót, hogy térjenek meg Hozzád.
Add nekünk a Te törvényed okosságát Urunk,
csodálkozó és irgalmas tiszteletét mindannak, ami él,
szeretetet, annak visszája a gyűlölet nélkül,
erőt és a béke örömét.

Ámen.

(Gandhi)

Reggelente, a Nappal szemben:

Ó, Te, mindeneken túl való, hogyan nevezzelek más néven?
Milyen himnusz énekelhet meg Téged? Semmilyen szó sem tud kifejezni.
Milyen szellem ragadhatna meg Téged? Semmilyen okosság nem ért meg.
Egyedül Te vagy kimondhatatlan, egyedül Te vagy megismerhetetlen.
Minden gondolat belőled jön, minden lény neked ad hálát,
akik gondolkoznak és akik nem.
A világmindenség vágya, minden sóhaj feléd áhítozik.
Minden, ami létezik Hozzád imádkozik, és minden lény, aki olvasni tudja
a Te világegyetemedet, Feléd emeli a csend himnuszát.
Minden, ami létezik, Benned létezik, a világegyetem mozgása Benned árad.
Minden lénynek Te vagy a vége. Egyetlen vagy, mindegyik vagy és egyik sem.
Te nem egy magányos létező vagy, nem a létezők összege vagy.
A tiéd minden név. Hogyan nevezzelek, egyetlen megnevezhetetlen?
Milyen égi szellem hatolhat át a felhőkön, melyek magát az eget fedik el?
Ó, Te, mindeneken túl való, hogyan nevezzelek más néven?
Irgalmazz!

Ámen.

(Nazianzi Szent Gergely)