 |
A Central Parkban ül egy vak koldus. A nyakában tábla: „Vak vagyok. Adakozzatok!” Egy napon megszólal egy hang: – Mennyit keres maga ezzel a táblával? – Uram, ez egy jó tábla – feleli a koldus –, naponta nyolc-tíz dollárt is összeszedek vele. – Kössünk egy szerződést! – így az idegen – én megfordítom a táblát, és ráírok valamit. Maga pedig a gyermekei életére megfogadja, hogy senkivel sem olvastatja fel. De egy hónap múlva megint eljövök, és elolvasom magának. Megegyeznek. Egy hónap múlva megszólal az idegen hangja: – Itt vagyok. – Uram, ön egy csodatevő – lelkendezik a koldus –, egy varázsló. Tudja, most már mennyit keresek naponta? Húsz, harminc dollárt. De én becsületes ember vagyok, nem tudom, mit írt a táblára. És akkor az idegen felolvasta: „Jön a tavasz, és én nem láthatom.” |
