Uram!
Sokszor belegondolok abba,
miért is hívtál éppen engem.
A pénz rabja voltam.
Megkötözött.
Most már tudom,
hogy a hirtelenségnek és a meglepetésnek erejével hívsz.
Köszönöm, hogy bátorságot adtál,
hogy bűneim ellenére megérthettem:
úgy kell követnem téged, ahogy nagyok,
s te majd átalakítasz engem.
Te a vámost választottad.
Azt, aki vagyok,
s nem azt, aki lehetnék,
vagy akinek lennem kellene.
Tudom, hogy gyengeségeim megmaradnak,
tudom, hogy a pénz kísértése tovább él bennem,
de vágyom arra,
hogy a beléd vetett bizalmam felülmúlja bűneimet.
Minden erőmmel azon leszek,
hogy hívásodat napról napra meghalljam szívemben,
és a te erőddel, a közeledben, az általad élő közösségben
válaszoljak rá.
Ámen.
