Mindannyiunkban él félelem.
A kisgyermek is sír az éjszaka közepén,
ha felébred,
és a sötétben nem lát semmit maga körül.
Fél, mert egyedül van, elveszett, kiszolgáltatott.
Ösztönösen egy nevet kiált,
akinek jelenlétében megnyugvást lel.
A félelem a reménytelenségből fakad.
Sötét és kilátástalan annak a félelme,
aki nem Istennél remél oltalmat.
Istenem, értük imádkozom most!
Add, hogy egyszer egy kétségbeesett pillanatukban
rád ébredjenek.
Hiszen senki sincs egyedül.
Időnként talán nehezen veszik észre jelenléted,
de szeretném, ha megéreznék, hogy élsz.
Hogy a léted szeretet és gondoskodás.
Bárcsak tudnák, hogy mennyire vágysz a bizalmukra.
Köszönöm,
hogy én hittel fordulok hozzád kéréseimben.
Kérlek, tekints mindazokra, akik félnek,
mert még nem találtak rád.
Ámen.
